Nekem elszorult kissé a szívem, mert egyszerre volt emberi és egyszerre volt esendő, és ugyanakkor felemelő is. A közönség reakciója pedig hihetetlen volt.
Közlegénynek: Egyébként nem zsonglőr. Paralimpikon. Háromszoros.
És nézzétek meg azt a kerekesszékest (!) aki egy rámpáról előre szaltót (!) ugrik!