Best of Izé

Így néz ki a kórházi kaja Japánban

Eddig is sejtettük, hogy a filmekben a kórházi jelenetekben hülyeségeket csinálnak, de most egy igazi orvos is elmondja

Szentté avatták Teréz anyát 

De vajon tényleg olyan nagy „szent” volt vagy a XX. századi történelem egyik legnagyobb svindlije?

A következőket olvastam róla ma egy ismerősöm üzenőfalán: 
„Nagyjából az ellenkező igaz ahhoz képest, ami a közvéleményben él róla. Megszámolatlanul folytak be a dollármilliók szervezetéhez, a Szeretet misszionáriusaihoz, és aztán a pénz nagy része nyomtalanul el is tűnt, nagyjából 10 százalékát fordították csak jótékonysági célokra, szűkmarkúan bántak a pénzzel, ha a szegényeken kellett segíteni. Sok beszámolót lehet találni arról, hogy az indiai természeti és ipari katasztrófák áldozatainak anyagilag nem segítettek semmit, csak imát és ócska Szűz Mária medálokat osztogattak. Nem csak kétes csatornákon keresztül tűnt el a rengeteg pénz, a bevételi források között is volt erőteljesen megkérdőjelezhető. Teréz kimondottan jó barátságban volt például Papa Doc-kal, a véreskezű diktátorral. Kapott Teréz milliókat egy hírhedt csalótól is, és hiába írt egy ügyész levelet, kérve, hogy juttassák vissza a kisemberek megtakarításainak kifosztásából származó adományt, még csak válaszra sem méltatta. Sokan hiszik azt, hogy Teréz anya kórházakat tartott fent a legszegényebbeknek, de a valóság ennél sokkal durvább. Ezekre az intézményekre sokkal jobb kifejezés a halálgyár, amikhez képest a leglepukkantabb magyar állami kórházak is svájci luxusklinikának számítanak. Zsúfoltságban, elképesztő higiéniai körülmények között, a legalapvetőbb, minimális orvosi segítségnyújtástól is megfosztva, legfeljebb egy-egy aszpirint kapva tengették az életüket az ott szenvedő betegek. Nagyon sok odalátogató orvos és önkéntes fejezte ki a felháborodását az embertelen állapotok miatt. A Nirmal Hriday nevezetű otthon volt Teréz legkedvesebb intézete, mivel ezt alapította először. Közel 50 év alatt bő nyolcvanezer embert fogadtak itt, és ebből harmincötezer nem is hagyta el élve a házat. Nem csak azért, mert fertőtlenítés nélkül használták fel újra és újra a tűket a betegek között, amíg teljesen el nem kopott a hegyük. Nem csak azért, mert lejárt szavatosságú gyógyszereket használtak. Nem csak azért, mert érzéstelenítés nélkül amputáltak. Nem csak azért, mert a rák végső állapotának iszonyu fájdalmait átélő emberek problémáját úgy oldották meg, hogy odakötözték az ágyaikhoz. És nem csak azért, mert a képzetlen misszionáriusok által kezelt betegek között volt olyan, aki csak azért halt meg, mert rosszul etették, és egyszerűen megfulladt. Hanem azért, mert nem a gyógyítás volt a lényeg, hanem az, hogy az emberek szenvedjenek. Na és persze hogy a más vallásúakat életük utolsó órájában akaratuk ellenére megkereszteljék.

Ez a legszomorúbb és legfelháborítóbb az egészben, hogy Teréz milliárdjaiból bőven futotta volna akár indiai mértékkel ultramodern kórházakra is, de legalábbis sok, viszonylag jól felkészült otthonra. Ő mégis inkább százszámra hozta létre ezeket a szenvedésgyárakat. És miért? Emberi ésszel szinte felfoghatatlan, de ez a végletekig fanatikus, még ortodox katolikus körökben is ultra-dogmatikusnak számító, minden evilági szenvedésre érzéketlen, totális valláskárosult elmebeteg nő ebben lelte örömét. Megkérdezték persze őt az intézeteire jellemző embertelen állapotokról, és a válasza mindig ugyanaz volt. A szenvedés áldás és gyönyörű, és minél több a szenvedés, annál jobb az egész világnak. Ugyanis így mindenki, aki elveszti minden evilági reményét, átérezheti Jézus szenvedését a Golgotán. Ez a nő azért okozott évtizedeken keresztül elképesztő mennyiségű szenvedést emberek tízezreinek, hogy azok úgymond lelkileg megtisztulhassanak a képzelt megváltója szenvedését minél mélyebben átélve. Ezt nem én találom ki, könnyű keresni olyan interjúkat tőle, ahol nyíltan beszél a szenvedésmániájáról. Persze amikor neki volt szüksége kórházi ellátásra, akkor nem feküdt be a szerencsétlen haldoklók közé valamelyik saját, kalkuttai halálgyárába, inkább magánrepülőgépen utazott kaliforniai luxusklinikákba. 

Teréz a valaha élt egyik legkegyetlenebb és legperverzebb rohadék volt, egyszerűen nincsenek szavak rá, amit ez a szipirtyó művelt. Jellemző módon még a Nobel-díja elfogadásakor is arról papolt, hogy a legnagyobb veszély, ami a világbékét fenyegeti, az nem a világméretű fegyverkezés, nem az éhínségek, nem a terrorizmus, nem a túlnépesedés, nem a természeti katasztrófák, hanem az abortusz és a fogamzásgátlás. Még akkor is, ha háborúkban ezerszámra megerőszakolt nőkről volt szó, mert természetesen ilyen esetben is kampányolt ellene.”

Újabb mélyponton a magyar egészségügy?

„Saját vizeletében feküdt a kórházi folyosón, 10 óráig hozzá se nyúltak”

Belehalunk, ha kórházba kerülünk? 

Hiába teljesít erején felül a magyar egészségügy, a rossz körülmények és a forráshiány oda vezet, hogy tényleg többen halnak meg kórházi fertőzésekben, mint autóbalesetben.

Nem baj, legyen inkább még pár stadion meg kisvasút, meg a haveroknak egy kis földecske...

„Ne szenvedjen... Megspóroljuk a kórházi kezelést is.” 

Feküdt a földön, épp nem csinált semmit, de a katona egyszerűen agyonlőtte

Jó étvágyat, gyárákek! :D 

Nem értem miért kifogásolják! A műbeles virsli egészséges (főleg nyersen), hiszen finom maradékhúsból és sertésbőrkéből készül, fontos adalékanyagok hozzáadásával. Jó, hát az uborka nem túl nagy, de legalább nem akad a gyerek torkára, a kenyérben pedig finomított búzaliszt van, hát még a nevében is benne van: finomított, ennél finomabb már nem is lehetne! 

Eközben a hanyatló nyugat egyik kórházában... Nem csoda, ha ott mindenki egészségtelen és dagadék!

Megható felvétel egy koraszülett kisfiú életének első évéről

A baba három és fél hónappal korábban született a vártnál, mindössze 680 grammal. Édesapja fotográfus, így megörökítette koraszülött kisfia egészségért vívott harcát, felesége odaadó gondoskodását, a kórházi személyzet kitartó munkáját...

Hysteria

A viktoriánus kori Londonban játszódó romantikus komédia a vibrátor feltalálásának meglepő történetét meséli el. 1880-ban az ifjú Dr. Mortimer Granville azon hezitál, hogy a kényelmes orvosi praxis, vagy a jóval izgalmasabb, de anyagi bizonytalanságot jelentő kísérletezés útján induljon el. Miután modern nézetei miatt kórházi állásából elbocsátják, sikerül elhelyezkednie egy népszerű doktornál, aki a női betegségek specialistája. A hisztériaként diagnosztizált tünetegyüttest altesti masszázzsal sikeresen kezelő Dr. Robert Dalrymple kiváló segédre tesz szert Mortimer személyében, akiért hamarosan nem csak a hálás kuncsaftok lelkesednek, hanem a doktor elbűvölő kisebbik lánya, Emily is. Csakhogy az állandósuló kézgörcsnél is komolyabb problémát jelent a nővér, Charlotte, a női jogok harcos szószólója, aki az ifjú doktort és saját apját egyaránt kuruzslónak tartja.

Mit vigyél magaddal a kórházba? - 10 tipp

A room 401 c. műsor Ashton Kutcher újabb átverős műsora, csak ez egy picit betegebb és misztikusabb.

A műsort azután a kórházi szobaszám után nevezték el, ahol Harry Houdini meghalt.

Kommentekbe jöhetnének a kedvenc részek.

Sebeők János nem ért egyet a vizitdíjjal és a kórházi napidíjjal, és ezt nem fél elmondani... sőt mi több, elénekelni!

"Nem tudtuk, hogy ilyen veszélyes dolgot játszunk" - mondta a kórházi ágyán a kállói O. M., akinek kis híján az életébe került a munkahelyi móka. Kollégája és egyben élettársa tréfából sűrített levegőt fújt a végbelébe, amitől a 17 éves lány súlyos bélsérüléseket szenvedett.

Kérdem én: Nooooooormááááális????

FOLYADÉKOT SOHA NE MELEGÍTSÜNK 2 PERCNÉL TOVÁBB MIKROHULLÁMÚ SÜTŐBEN

„Egy 26 éves fiatalembernek kedve támadt egy csésze kávéra. Elővette a csészéjét, megtöltötte vízzel és (mint már annyiszor) a mikrohullámú sütőbe tette, hogy a víz megmelegedjen. Nem emlékszem már pontosan mennyi időre állította be az órát, de arra igen, hogy azt mondta fel akarta forralni a vizet. Amikor a beállított idő lejárt, kivette a csészét a mikróból, belenézett, és csodálkozva vette észre, hogy a víz nem forrt fel. Abban a pillanatban a csésze “robbant” és egész tartalma az arcába csapódott. A csésze még épségben volt mikor eldobta, tartalmát pedig a vízben felgyülemlett energia „robbantotta fel”. Az arca tele lett hólyagokkal, arcát 1. és 2. fokú égési sebek borítják, nagy a maradandó sebhelyek valószínűsége. Bal szemén akár a látása is sérülhetett. Kórházi tartózkodása idején a kezelőorvos elmondta, hogy ez, sajnos, elég gyakori eset és figyelmeztetett, hogy soha ne melegítsünk csak vizet a mikróban. Ha vizet szeretnénk melegíteni, valamit mindig tegyünk a csészébe, fapálcikát, teafiltert stb, ami a keletkező energiát elvezeti. Sokkal biztonságosabb azonban a vizet vízforralóban melegíteni.”

A General Electric válasza:

„Köszönjük a megkeresést. Örömmel állok rendelkezésükre. Az önökhöz beérkezett e-mail tartalma megfelel a valóságnak. Mikrózott vízben és egyéb folyadékokban nem mindig keletkeznek buborékok a forráspont elérésekor. Tulajdonképpen túlhevített állapotba kerülnek, és nem keletkeznek buborékok. A túlhevített folyadék akkor fog kiforrni a csészéből, amikor megmozdítjuk, vagy például kanalat vagy teafiltert helyezünk bele. Hogy ez ne történjen meg és megelőzzük az esetleges sérüléseket, soha ne melegítsünk csészében bármilyen folyadékot két percnél hosszabb ideig. Melegítés után hagyjuk a csészét még 30 másodpercig a mikróban állni  és csak azt követően vegyük ki és tegyünk bele kanalat vagy bármi mást.”

Egy technika tanár a következő magyarázatot fűzte az esethez:

„Köszönöm a mikrohullámú sütővel kapcsolatos figyelmeztetést. Nem az első eset, amellyel találkozom. Az oka egy túlhevítésként ismert jelenség. Vízmelegítés közben bármikor előfordulhat, különösen akkor, ha az edény, amelyben a vizet melegítjük új, vagy ha csak kis mennyiségű vizet melegítünk (fél csészénél kevesebbet). Az történik, hogy a víz gyorsabban melegszik föl, még mielőtt buborékok keletkezhetnének. Ha a csésze nagyon új, akkor nincsenek még rajta kisebb felületi karcolások, repedések,  amelyek a buborékok képződését elősegítenék. A felgyülemlett hőt elvezető buborékok hiányában a folyadék nem kezd forrni, hanem tovább melegszik, jóval saját forráspontja fölé. Amikor azután ilyen állapotban a csészét megmozdítjuk, vagy a folyadékot megkeverjük, rohamosan beindul a buborékképződés és kiszorítja a csészéből a forró folyadékot.”