Erről eszembe jut Karinthy egyik novellája. Aszongya: fiatalember udvarban kivesz hónapos szobát. Este benéz egy rút banya és kiabál: "A szemedet! A szemedet!" Függöny behúz, nem alvás, másnap irány a könyvtár szemmelverés elleni varázsigék utáni kutatás céljából. bla-bla-bla, a végén kiderül, hogy a vénasszony csak a szemetet akarta kivinni. Ez volt a dolga.
Nos én nem vagyok fajgyűlölő, de a feleségem kikaparná a szemeMET.
Hogy volt? Ez érdekes. Én újra elé álltam volna, hogy lássam akkor mit csinál? újra kidob valamit, vagy besöpri amit előbb kidobott. Én olyan kukát szeretnék amit nem kellene este kivinnem. Elképzelés: eléállnék, kinyílna a teteje, beleönteném az odavalót s volt nincs szemét. Egy miniatűr fekete lyukat akarok a konyhába. Az lenne a döfi!
Fejleszteni kellene. Mondjuk kisebb golyókkal, több, és persze, megszámozott rekesszel lottó tippeket lehetne nyerni.
Vennék mint a cukrot. Reklámszöveg:
"Megnyomtam a pedálom,
nyertem s ez már nem álom!"