"Jó társaság egyébként, nem tudja a szemedbe mondani a hibáidat."
Honnan tudod, ha neked gondolom soha nem volt macskád, vagy bármilyen háziállatod? :)
"Egy emberi társsal azért beszélgetni is kell, bármilyen iszonyúan megterhelő."
Ha neked ennyire megterhelő, inkább maradj szépen csendben. :D
Egyébként ha már ilyen ostoba feltételezésekbe bocsátkozol, én is hadd: gratulálok a haszontalan párodnak hozzád, meg a haszontalan barátaidért. Úgyis csak a pénzedért szeretnek, meg hogy lúzerebb vagy náluk. :D
Te szerintem patkány voltál előző életedben, hogy ennyire gyűlölöd a macskákat. :D
Elárulom sokszor volt kutyám is, macskám is, és mellette csodák csodájára normális barátaim, szeretteim is. A kettő nem zárja ki egymást. Amit te itt viszont összehordasz, az elég szánalmas, inkább ne is erőltesd, megkímélnél a baromságaidtól.
Szia Drága!
Versenyezni akarsz a barátok számában?
Félre ne értsd, szeretem az embereket, sőt, a munkám alapja, hogy emberekkel foglalkozom.
Könnyű szívvel mondhatom, hogy ellenségeim nincsenek...ha gondolod és érett vagy rá, akkor nyithatod a sort.....utálni és irigyelni valakit (főleg ismeretlenül) az a lúzerség.
Csupán annyit mondtam, hogy nekem nem tetszik, ha valaki túlzásba esik, főleg a macskákkal kapcsolatban.
Mindenki egyenlőnek és ugyanolyan esélyekkel születik.
Én sem, és Te sem vagy különb másoknál.
Neked is, nekem is, mint bárki másnak megvan a helyünk a természetben...mint ahogy a háziállatoknak is.
Azt kifogásoltam csak, hogy némely emberek a saját igényeik elé helyeznek, bizonyos háziállatokat.
Biztosan megmagyarázható ez pszichológiailag, lelkileg, de könyörgöm.....
Aki lelkileg rendben van, nincs szüksége pótszeretetre......és pótszerekre.
Ebből kifolyólag no cigi, no alkohol, no drog, ho híradó. :-)
Abban az esetben tényleg lúzer vagyok, ha elvesztettem a láthatóan az első pillanattól nemlétező barátságodat és tiszeletedet.
Eddig is ment az életem enélkül...elhiheted. ;-)
Felőlem olyan állatokat szeretsz, ami tetszik és jólesik.
Ui.: Mondatot nagybetűvel kezdünk és írásjellel fejezünk be. A párhuzamosok a végtelenben találkoznak....de mi valószínű, hogy nem. :-)
Inkább a lányaimat és a páromat szeretem és nekik kedveskedek, mintsem egy haszontalan állatért rajongjak.
Vannak fontossági sorrendek.
Gondolom nálad ez az érzelmi fogyatékosság, így gratulálok hozzá, valamit a párodnak is hozzád. Ha van egyáltalán a macskán kívül valakid. :) Jó társaság egyébként, nem tudja a szemedbe mondani a hibáidat. Egy emberi társsal azért beszélgetni is kell, bármilyen iszonyúan megterhelő.
Egy háziállatot a gazdája tesz lustává, de meg is érdemli mind a kettő.
Mindennek és mindenkinek megvan a helye és értelme az életben, csak sokszor összekeverik az emberek.
Abban nem vitatkozom, hogy vannak hasznos jószágok, mentőállatok, a sérült gyerekere is jó hatással vannak, de az teljesen más téma.
Azon meg végképp kiakadok, hogy a szegény kisnyugdíjas mamik megveszik a Whiskast a macseknak, ők meg a csirke far-hátért kuncsorognak a boltban. A macska meg jót röhög az egészen és még vakartatja a fülét is. :-)
További szép napot!
Üdvözlöm a háziállatokat! :-D
látom felfogtad az állattartás lényegét. de nekem miért bizonygatod, hogy felsőbbrendű vagy annál, aki állatot tart, meg úgy alapból az állatoknál? :D lehet mégse megy annyira az emberekkel a kapcsolat? :DD akkor nem hangoztatnád itt ennyire, lúzer
Nincs identitászavarom.
Nem kell semmilyen állat, hogy kiéljem a zavaróan nagy fontossági érzésemet, vagy legalábbis kelljen valaki aki elviseli társaságom úgy, hogy nekem kell kényeztetnem. Elhiszem, hogy jó abban a tudatban élni, hogy legalább egy macseknak fontos vagy.
Inkább embereket teszek boldoggá, mintsem egy állatot.
Honnan tudod, ha neked gondolom soha nem volt macskád, vagy bármilyen háziállatod? :)
"Egy emberi társsal azért beszélgetni is kell, bármilyen iszonyúan megterhelő."
Ha neked ennyire megterhelő, inkább maradj szépen csendben. :D