Best of Izé

Zavaró magamutogatók

"Felkötöm magam" pillanatok

A magamutogatás sokszor cikibe fordulhat

Élet egy TikTok házban

Szóval így lehet tökéletesen kinézni?

Nem biztos, hogy ez a szokásos orvosi protokoll...

-Doki, kiüthetem magam?
-Persze öcsém, csináld...

Mintha magamat látnám! :)

Erről a csávóról én egy csomó ideig azt hittem, hogy Marslakó a neve

A lényeg viszont az, hogy ő volt az Elviszlek magammal műsor legújabb interjúalanya.

Humoristával komolyan?

D. Tóth Kriszta autós interjúja Bödőcs Tiborral.

Atypical

Az autizmus még sosem volt ennyire vicces, és ezt úgy mondom, hogy tényleg nem kell ettől rosszul éreznem magam.

Egy ilyen meglepetéstől tuti magam alá csinálnék

Már látom is magam előtt a következő Asylum produkció címét

A víz alatti haltornádó!

Az ország toxikológusát, Zacher Gábort is elvitte magával D. Tóth Kriszta

D. Tóth Kriszta Király Gábort is elvitte magával

A műsornak igaz már megvolt az évad záró része, de a Király Gábor interjú miatt újra összeállt a stáb és ráadásul még az interjú hossza is a megszokottnál jóval nagyobb lett, de érdekes módon magával viszi a nézőt is Kriszta.

Ez a darázs konkrétan zombi csótányokat gyárt

Lelki szemeimmel már látom is a következő Asylum produkciót magam előtt.

Rendesen eltángálták a magamutogató törököt a buszon

Ahogy nézem szerintem még élvezte is.

Negyedszer is kivasalták Berki heréjét 

Berki: „Egyébként frusztrál, hogy ilyen jól nézek ki. Meg is próbálom elrondítani magam, de nem sikerül, olyan tökéletes a genetikám!”

Dirk Gerkens beleszart a tányérjába

Ezzel a gerinccel még kormánytag is lehet belőle. ;) 

És a reakció... 

„- Gerkens úr! Valóban részt vett az RTL híradó arculatváltásában?
- A magaméval vagyok elfoglalva.”
:D

Két magyar escort lány összeverekedett egy kuncsafton 

„Most már tényleg recesszió van, ha a ribancoknak is marakodniuk kell a 'betevő falatért'. :D” (Egy hozzászóló véleménye) 

Másik eset a napokban: Durva balhé a szentendrei HÉV-en

„100 kg vagyok és kb. 1 percig nem bírtam leszedni magamról. Azt éreztem, hogy nem enged el, csak ha összeverem, amit nem akartam.”

Hirdetés

(Egészen őszintén csodálkozom, hogy még nem indult rá senki erre a dologra)

Nemes Jeles László  filmje egy nagyon komoly díjat nyert a Cannes-i filmfesztiválon, és azt gondolom mindenki büszke lehet rá.

(Szubjektív: Különösebben engem nem lep meg, hogy egy holokauszttal foglalkozó film a nyugat-európai fesztiválokon sikerrel szerepel, viszont a mérleg másik serpenyőjében ott pihen Natalie Portman nem igazán jól sikerült filmje a zsidó állam, Izrael megszületéséről, ami máris azt mutatja, hogy azért valamennyire érteni is kell a filmszakmához, és gondolom, hogy nem csupán ez a két film jelentette idén a (durván szubjektív leszek:) túlreprezentáltságot, tehát volt valszeg volt milyen mezőnyt „legyűrni„)

Ja. A filmet (még!) nem láttam., viszont máris ajánlom látatlanban. Tökmindegy én mit gondolok, más mit gondol, egy olyan fiatal rendező filmjéről van szó, aki büszkeségemre végre (pont ebben a linkben „láthassátok„) kulturált, művelt, nyelveket beszél, egy olyan főszereplőt lelt, aki külön „megérne egy misét” (hú de értelmezhetetlen képekkel élek má'), abszolút értelemben lehet büszkének lenni rá és  munkatársaira.

Hát ennyi. Egy jó film, az nem mindig attól jó film, hogy kényelmes és könnyű, hanem attól jó, hogy jó. Meg fogom nézni és majd eldöntöm csak magamnak én is. :-)

Lányok, itt a követendő példa: szüljetek gyereket egy balek milliárdosnak és meg van oldva az életetek! Még csak jól se kell kinézni! :) 

„Szerencsére megengedhetem magamnak, hogy ne dolgozzak, és felsőbbrendű dolgokkal foglalkozzak, mert jó embernek szültem gyereket, aki a különélésünk ellenére nagyvonalúan támogat minket.”

Bello Sandretti új birodalma

„Részvétem a kutya miatt, gyorsan kell egy másik!” – kaptam az SMS-t azon a márciusi vasárnapon, amikor közzétettem, mekkora veszteség ért: meghalt Snoopy. Más pedig arról győzködött néhány óra elteltével, hogy lelki nyomorék leszek, ha időt hagyok magamnak a szenvedésre. Nos, Bello két hónappal később, tegnapelőtt érkezett. Őt közel tudom engedni magamhoz, de azt a két embert talán már sohasem.

Kétségből az egységbe

Kétségbeesetten kapkodtam a számítógép előtt. Hajnali öt is elmúlt. Hiába nem álltam fel a jó ég tudja, mióta, sehol sem tartottam a munkával. Egyszerre kellett volna írnom, szerkesztenem meg fordítanom, ráadásul tudtam, hogy néhány óra múlva elutazom. Már azon gondolkodtam, hogy magammal viszem a laptopom, így a kétnapos kirándulásból másfelet végigmelózhatok – hol találok közben szélessávú netet? HOL? –, amikor felébredtem a rémálomból.

A nő 

Életem egyik legfurcsább filmje, amit az elején abba akartam hagyni, de öt perc múlva könnyesre nevettem magam. Elgondolkodtató és humoros, Johansson kisasszony elképesztően dögös hangjával abszolút élvezhető.

Spike Jonze filmje egy férfiról, aki egy mesterséges intelligenciával ellátott gép iránt kezd el érzelmeket táplálni.

Ünnepi szabadság

„Az ünnep nem mindig szabadság, de a szabadság mindig ünnep.” Miközben az utcákat róttam tegnap délután, ez fogalmazódott meg bennem. Az otthoni fenyőillat után magamba szívhattam az idegen, mégis ismerős ablakokon kiszivárgó olajgőz bukéját, a városszéli erdő semmivel össze nem téveszthető, hűvös levegőjét, meg a saját, ajándékba kapott parfümöm aromáját. A szabadság egyszerre ezerféle szagát. Az „ott vagyok, ahol jólesik” érzékekkel közvetített lenyomatát.

„Nem tettetem magam szegénynek csak azért, hogy szeressetek”

Ezzel a címmel közölte gondolatait egy tehetős családból származó fősulis lány, Rachael Sacks. Azon húzta fel magát, hogy bevásárláskor a pénztáros az előtte sorban álló vásárlóval becsmérlő pillantásokat vetett a felső-középkategóriás táskájára, s őt méregetve megbeszélték, milyen derék dolog magánintézmény helyett az állami iskola. Most az egész világ a tollas fruskát utálja. Szerintem meg érdemes elgondolkodni azon, ami bántja.

Hatvan perc a katedrán

„Szívesen átengedek a kommunikáció szakosok szemináriumából egy órát, lenne kedve hozzá?” – kérdezte egykori tanárom, Zöldi László szerdán. Én pedig magamat is meglepő lelkesedéssel vágtam rá: hogyne, persze! Mintha nem az oktatói, előadói szerepet tartottam volna a lényemtől legtávolabb állónak egész életemben…

Elfutottam az árnyékom elől

„She’s got the look!” – motyogtam vidáman a fülembe dübörgő Roxette-sláger refrénjét, jobb kezemet a magasban tartva, a ballal meg magam előtt metálvillát rázva. A szomszéd néni elég furcsán nézett, de nem sokáig láttam. Mert a lábam gyorsabban vágtatott alattam, mint valaha. Életemben először önszántamból futottam, s ennek éppen egy hónapja.

„Keresek ingyen elvihető 38-39-es lábbeliket lányom és magam számára, megunt könyveket bármilyen témában, és konyhai eszközöket kiskanáltól akár a mikróig. Köszönöm.”

Nem illik jól lenni

Hogy vagy? Mi újság? A sablonkérdés mindenkit legalább naponta egyszer utolér. Engem is. Az utóbb időben viszont észrevettem valamit: minél jobban érzem magam a bőrömben, és minél pozitívabb dolgok történnek velem, annál rövidebben válaszolok erre. Az emberi kommunikáció elvárt célja ugyanis mintha többnyire a közös siránkozás lenne.

Így imádják magukat a szupermodellek... 

Szupermodellek, akik iPhone-juk segítségével a nap minden percében megosztják velünk tökéletes pillanataikat a legkedveltebb közösségi oldalakon.

Ruby Sparks (Fejbenjáró bűn)

„A párom túl ilyen, túl olyan, lehetne egy kicsit emilyenebb vagy amolyanabb. Eszem ágában sincs megváltoztatni, de néhány tulajdonsága nem szerepelt a listán, amit kitaláltam magamnak” - mondják sokan. Nekik ajánlok most egy filmet, amiben egy nő összeesésig sikoltozza a pasijának: „tökéletes vagy!”

 Sziasztok!

Ezelőtt még egy órával azt sem tudtam, hogy ez az oldal létezik-e egyáltalán. Boldog vagyok, hogy rátaláltam, és megoszthatom veletek a különböző videómegosztó oldalakra feltöltött zenés videóim mp3-as hanganyagát. A legjobb minőségű (kép- és hanganyagban) videóimat a Daily Motion csatornámon érhetitek el: http://www.dailymotion.com/Composer-lyricist . Én már egy vénséges vén zenész vagyok, aki a nyugdíjas éveiben azzal üti agyon az időt, hogy teljesen amatőr környezetben (az otthoni számítógépén, mellőzve mindenféle stúdiotechnikát, és igazi hangszereket) alternatív - igazán semmilyen közismert zenei stílusba nem iilleszthető - dalokat fabrikál, aztán összeüt hozzájuk egy kis videót, és megosztja az interneten. havonta egyszer egy órát rászánok arra, hogy a Google keresőjében rákeresek magamra, és megnézem, melyik dalom meddig kóborolt el. Nem kivagyiságból, de elmondom nektek, hogy minden földrészen elérhetők a videóim, és a legkevésbé közismert éppen a hazámban vagyok.

KiSTeHéN - Ezt is elviszem magammal

 Egyik nap csak beugrott a dallama, rákerestem és úgy gondoltam, hogy ezt nem tarthatom meg magamnak, meg kell, hogy osszam másokkal is !!! :D Egészségetekre !!! :)

„Mennyibe kerül a forralt bor?” – kérdezte egyik barátnőm a főváros híres-neves Vörösmarty terén, valamelyik karácsonyi díszkivilágításba burkolt, hangulatos kis bódénál. Azt mondták neki, hogy kétszáz forint per deci. Hirtelen ötlettől vezérelve turistának adtam ki magam ugyanott, és a válasz egy határozott „six hundred” volt.

Szeretem magam

The Flashbulb - Undiscovered Colors 

Lényegében én elsírtam magam ezen a számon...

My Soul to Take

Végre utolértem magamat, és az oldalt, és úgy írok egy fimről, hogy azt már láttam.

A horror nagymestere, Wes Craven egy újabb sikolyféle filmje. Itt is fiatalokat gyilkolásznak egy késsel, csak a körítése picit misztikusabb.

Adott egy skizofrén fószer, aki legyilkolja a családját. Letartóztatásakor megsérül, de szállítása közben elszökik. Aznap éjjel 7 gyermek született. 16 évvel később a gyilkosságok újra kezdődnek. A 7 gyermek közül az egyik az áldozat, majd később jön a többi is. Hogy lelke reinkarnálódott az egyikükben, vagy ő maga túlélte-e azt az estét, nem tudni.

Jó kis ki a gyilkos találgatós film némi misztikummal fűszerezve. Látomásoktól szenvedő srác, népi hiedelmek, és babonák teszik igazán túlvilágivá a történetet.

Sealand Hercegsége

"Roy Bates volt brit őrnagy ügyes jogászokkal folytatott eszmecseréje folytán jutott el 1964-ben arra a következtésre, hogy ha a nemzetközi vizeken álló (angolszász jog res derelicta és terra nullusról szóló passzusaira hivatkozva) elhagyatott U1 Rough Sands erődbe beköltözik családjával, akkor egy önálló szigetállamot tud létrehozni. Ennek megfelelően az U1 platform tetején Roy Bates 1967. szeptember 2-án kikiáltotta Sealand hercegséget, majd önmagát megajándékozta a hercegi, feleségét pedig a hercegnői címmel."

Anglia azóta se tud mit kezdeni az üggyel és a brit felségvizek határait se tudták kitolni miattuk. Először halálra röhögtem magam...