Kedves Sanyi bácsi, felnőttem ám közben!
Ürgét is öntöttem, verset is költöttem.
Nem ordítok mostmár, nem csapkodok vadul,
csak zenét hallgatok. Megszamnojz-hat'lanul.
Ez is egy olyan dolog, hogy amíg nem veszel részt benne, addig nem tudsz igazán véleményt alkotni róla (mármint tudsz, csak nem lesz teljesen reálisat:))
Nyílván az elején mindenki hülyének érezte magát.:) A szégyenlősség leküzdésére is jó ez.
A műnevetésről annyit, hogy ha rohadtul el vagy kenődve, és ha beállsz a tükör elé, és magadra eröltetsz akárcsak egy apró mosolyt, már attól javul a kedélyállapotod. :) De végülis csak felfogás kérdése ez is, mint bármi más. :)
Irtó kínos szitukban is lehet nevetni. És elég ciki tud lenni. Temettem már nevetve...sajnos.
Bár ha jobban meggondoljuk nevetve búcsúzni a legjobb. Meg minden mást is.
Laic te! Hallod e! Hat te nem nevetnel rontom bontom? Megtalallak csipni! Ugye faj? hat ne kiabalj! Szajadat betedd, s nyisd ki fuledet! vagy valami ilyesmi :D
Nevess barmikor es barhol! Senki nem fogja megkerdezni toled hogy miert teszed!
A nevetés nem olyan ragályos mint az ásítás. Nevetni nem lehet úgy, hogy namost: 1, 2, 3 és! Monsjuk ülök egy asztalnál, mellettem egy társaság remekül szórakozik, hasukat fogják, dülnek el a röhögéstől. Én, mivel nem tartozom közéjük még csak elmosolyodni se vagyok képes. Ha valami csoda folytán mégis felkacagnék, rám is förmedhetnének: "Mit akarok?" Mindazonáltal a nevetés és az ásítás a legjobb dolgok közé tartozik, ami az életben megtörténhet velünk.
Szerintem ez nagyon izetlenség a műnevetés nem is jó. A röhögéssel kapcsolatban meg sztem a másik (igazi) nevetésén lehet néha röhögni (ismerek pár ilyen "nevetséges" embert).
Ürgét is öntöttem, verset is költöttem.
Nem ordítok mostmár, nem csapkodok vadul,
csak zenét hallgatok. Megszamnojz-hat'lanul.