Paradise Lost - The last time Egy nagyon jó - bár már kicsit félrecsúszott - csapat aki ma is tök jó számokat gyárt csak az a furcsa, hogy Paradise Lost név alatt még mindig.
Osztom a nézetedet az alkotói szabadságról. DE!!! A zenei fejlődés érdekében nem hinném hogy a zenekar gyökereinek totálisan ellentmondó irányban kellene továbbindulni. A Draconian Times és a soron következő album a One Second között kb. akkora a szakadék mint az Iron Maiden és Björk között, azaz a régi rajongók furcsállása lehet, hogy jogos. Valószinűleg ugyanazon a koncerten lehettünk amikor én azt vártam, hogy Dave Gahan mikor lép színpadra Holmes mesterrel egy duett erejéig mert a Paradise Lost zenéje erősen hajazott a Depeche Mode stílusára.
Szerintem, ha egy csapat elkezd zenélni és némi sikerre is szert tesznek (tehát van értelme, hogy csinálják), akkor igazán járna már nekik a zenei szabadság joga is, nem? Ha nem teszik, ne hallgassa senki, ha igen, örüljön, hogy léteznek. Egyszer láttam őket élőben és pocsékul éreztem magam a koncerten, elsősorban azok miatt, akik még mindig az első-második lemez dalait óbégatták be, mert azt akarták hallani. Egy zenekarnak kötelessége fejlődni, akkor is, ha az a rajongók szerint ignoványos talajon vezet keresztül.
Én inkább azt mondanám, hogy a Paradise Lost ismét jó számokat gyárt. Volt egy kis elferdülés a One Second és hasonszőrű albumokkal de az In Requiem újra úgy zúz mint régen.