Egy görbe este után Hegedű úr alkalmasnak érezte a pillanatot arra, hogy régen dédelgetett álmát végre valóra válthassa, hiszen felesége, Hegedűné mellet titkon gyöngéd érzelmeket táplált a szomszédban lakó Tekerőlant úr telt alakú neje iránt. Tekerőlantné szintén nem volt kőből s gyakran kacér, cicergő hangján kétértelmű megjegyzéseket tett Hegedű úr kecses vonalaira. Hegedű úr jól tudta, hogy Tekerőlant úr barátjával Citera úrral éppen vidéken tartózkodik egy népzenei találkozón és bátran becsöngetett az egyedül maradt asszonyhoz. Tekerőlantné mintha megérezte volna, hogy valami különös dolog fog aznap este történni, és félig tárt fedéllel nyitott ajtót. Hosszú másodpercekig csak egymást nézték. A kettejük közti elviselhetetlen feszültség megrezegtette testük-lelkük húrjait, s vadul egymásnak estek. Ám nem sokkal később megtörtént a baj. Hirtelen beteljesülő szerelmük nem várt gyümölcsöt eredményezett, s hogy ne derüljön ki mit is tettek, torzszülött gyermeküket a messzi, jeges északra száműzték. A név nélküli gyermeket a furcsa északiak befogadták és furcsa névvel illették. Ezentúl Nyckelharpa névre hallgatott.
Svéd? Úgytudom skandináv-germán nyelvterületeken elterjedt szerszám, legalábbis az In Extremo zenekar leírása alapján. (nekik is van egy, csak az beépített mikrofonnal hangosított)