Nem csak hajból lehet ékszert csinálni szeretteink maradványai közül, hanem gyémánt formájában is megőrizhetjük őket. Hamvasztás után csinálnak valamit a hamuval, - gondolom préselik meg hevítik - és így egy gyönyörű gyémánt lesz a végeredmény. Nemtudom, én szívesen pakoltam ki régen nagymamám és nagypapám személyes tárgyait a polcomra, sokkal könnyebb volt elfogadni, hogy ők már nincsenek velünk... Attól még hiányoznak, de legalább nem bánkódom miatta...
Valami hibbant nő, szerencsére nem a rokonom, csak "családnak egy barátja" egyszer volt nálunk az is sok volt, azt mondta szellemek vannak körülöttem:D
"És mondta, hogy ne tartsak amúgysem ilyen dolgokat, mert az csak a halottainknak rossz mert nem tudnak békében nyugodni ha rá gondolunk" - Pffff ilyet ki mond?? O.o Őőőő elég antiszociális lehet az a nő. xD
Meg szerintem azért vannak a családi fotók meg az egyéb személyes tárgyak, hogy csak ne egy halott gerincének velőjét tartogassuk má' kis üvegben (amit úgy képzelek el, mint a félig átsült tepertő), hogy az jajjmilyenszemélyes.. Végülis nem hiába találták ki a temetést. A végén még az lesz, hogy el se temetünk senkit, hanem üvegkoporsóba tesszük a szoba közepére, mint Lenint. Az lenne a művészet.
nekem nincs bajom az ilyesmi fele targyakkal (pl dednagymama hajcsatja) stb..
de maga az h halottakbol keszitett ekszereket hordjak..az olyasmi kb mint ha kitomnek...mert hianyzik a latvanya...:|beteg az ilyesmi sztem.
Én a postos ékszerekre értettem, hogy undorító, nekem is van egy sálam ami a másik dédmamámé volt akit szerettem , és azt a szekrényemben tartom, de felvenni nem venném fel, mert nem nekem szar lenne rá gondolni, hogy az az övé volt, és egész nap ez járna a fejemben. A másik dédmamám akié a hajcsat, hát őt nem is szerettem, meg senki, meg elég undorítóan élt , szóval tőle nem kéne semmi ami az övé, és így ezért hozzá sem nyulnék. És had én döntsem el, hogy mit hogy teszek, mit gondolok. Meg volt nálunk egy nő aki ilyen dolgokkal foglalkozik, csak barátilag volt nálunk, és mondta, hogy ne tartsak amúgysem ilyen dolgokat, mert az csak a halottainknak rossz mert nem tudnak békében nyugodni ha rá gondolunk, persze hülyeségnek tartom, amúgy sem hiszek a szellemekben, és a halál utáni életben sem, porrá leszünk és ennyi.
Szia mindenki! jó én megértem amit írsz...de azt h Tinus Ss ilyet ír hogy undorító má meg se haragudj de a te rokonod és jah életében viselte nem amikor meghalt de hát nem szólok bele te tod h h gondolod de ez azért ha meghalnál és a te szellemed is élne sztem neked eléggé rosszul esne ha ilyeneket írna rád az unokád vagy akárki is nah de mindegy te tudod... én csak megjegyeztem a véleményem ...
Most ezen mit kell fennakadni??? Én nem tudtam 4 évig hordani egy nyakláncot,mert a keresztanyámtól kaptam, és meghalt. mára már túltettem magam, és szívesen hordom a nyakláncot, van aki másképp dolgozza fel, és lehet hogy az undorító szót nem szó szerint gondolta...
Persze nem ismerem egyikőtöket sem, de őszintén? Az anyukám kb 1 évig bezárva tartotta a szobát amiben az anyukája meghalt. senki nem mehetett be. SENKI. Aztán utána mégis.
A dédnagymamád életében használta azt a hajcsatot és nem holtában. Kíváncsi vagyok, ha te megéred, hogy dédnagymama leszel, és mikor meghalsz, akkor mennyire esne szarul -ha tudnál róla-, hogy nem mernek hozzáérni a csatodhoz, mert az "olyan undiiiii". És ha pl. az édesanyád egyik dolga lenne? Undorító lenne az is, ja. Ah. Az ilyen kijelentések tudják b*szni a szememet.. -Bocs, nem tudtam megállni, hogy ne írjak semmit.-
Ilyeneket konkrétan én sem. De nem értelek...hisz a dédnyanymamád...meg amúgy is, attól, hogy meghalt, már udnorító lett?
Bár nem tudom, de nekem sajnos most halt meg nagyapám és én meg direkt elhoztam, kiraktam a polcomra egy személyes tárgyát, és tök jó, mert még mindig olyan "nagyapás illata" van:) Szóval nekem hiányzik, és jó hogy legalább megmaradt "belőle" valami.
Fujj, én soha nem viselnék ilyet:S Pl nálam maradt dédmamám hajcsatja véletlenül, és hozzá sem merek nyúlni, pedig csak egy régi hajcsatja, meg belegondolni, hogy egy halotté, undorító is lenne nekem.