Egyszer kölyök koromban felmásztam kb. úgy 25-30 méter magasra egy függőleges sziklafalra (egy kisebb toronyháznyi magasságba). Hogy miért? Nem tudom. (Valaki egyszer azt mondta: azért mászta meg a Mount Everestet mert ott volt). Na ez a szikla fal is ott volt, s egyszer csak nincs tovább, nincs már mibe kapaszkodni, nincs többé felfelé, nincs senki a közelben, aki segítsen. Lefelé meg nézni is borzasztó. Azért valahogy mégis lemásztam, nem tudom hogy, csak azt, hogy nehezebb volt le mint fel. Anyáméknak nem is mondtam meg, hol maradtam el annyi ideig.