Igen, igazad van, hogy a fázis feszültséget kell nézni a vonali helyett. Siettem, és nem gondoltam át:D Viszont a páratartalomhoz visszatérve, állítólag úgy van, hogy a levegő páratartalma csökkenti az ionizálás hatásosságát, ezért lesz nagyobb az átütési szilárdság. Emellett még szerintem a 20 kV/cm adat egyenfeszültségre van megadva, váltakozó feszültségnél ugyanakkora átívelési távolsághoz nagyobb térerősség kell. (persze még sok tényező befolyásolja a dolgot, de annyira ne menjünk bele).
A szigetelőlánc hossza alapján én 220 kV-ra tippelnék. 400 kV-os már csak azért sem lehet, mert azon a feszültségszinten már kötegelt vezetőket használnak. Szerintem meg a párás levegőnek épphogy kisebb az átütési szilárdsága. A másik tévedés pedig az, hogy 400 kV-on 20 cm-nél üt át a levegő ~20 kV/cm-es átütési szilárdságot feltételezve, mivel a 400 kV vonali feszültség, amiből az következik, hogy akármelyik fázisvezető és a föld potenciálon lévő oszlop között a fázisfeszültséggel kell számolni, ami itt 400 kV/négyzetgyök 3, azaz ~231 kV lenne.
Nem akarok beszólni meg ilyesmi, csak gondoltam tisztázzuk, hogy a levegő átütési szilárdsága kb. 20 kV/cm, ha ez egy 400 kV-os távvezeték lenne (szerintem nincs annyi), akkor kb 20 cm-re ütne át. És a párás levegő amúgy meg növeli az átütési szilárdságot, tehát annyira azért mégsem volt közel, hogy veszélyben legyen ilyen szempontból. Ettől függetlenül persze simán leeshetett volna.
Vagy mikor hintázott a védővezető áramkötésén, az kicsúszott volna a párhuzam szorítókból, azt' a hülye gyerek meg elszállt volna a francba. :)
/csak úgy mellékesen megjegyzem, baromi sok értelme van tartó oszlopra áramkötést szerelni/