Meghajtom fejem a japán nép előtt.
Az a fegyelem, az a szervezettség s az a nemtudommi, amiről nap mint nap tanúságot tesznek, tiszteletet ébreszt bárkiben.
Vallásos nép, igaz, méltó módon gyászolni is tud. De méginkább hisz a nagybetüs "RENDSZERBEN". Az nem lehet, hogy rajta ne segítsen. Itt maradtunk?, sebaj, jönni fognak. Nincs most ivóvíz? sebaj, hozni fognak.
A Fukushima 1-es reaktorban őrtállók a legelső első hősok. Látták, tudták, értették mi történik s mi történhet, ha ők elpucolnak onnan. Tanultak kémiát, tudták, hogy:
2Zn + H2O = Zn2O +H2
A keletkező hidrogén elér egy nyomásküszöböt, és ki kell engedni (MUSZÁLY) az egyetlen megmaraadt csapon. Azt iz tudták, hogy:
H2 + O2 = durranógáz.
És lőn robbanás. És ott maradtak. És megfékezték. Ez nem modern harakiri, vagy szepukku, ez hősköltemény.
Szörnyű ami történt, de borítékolom hogy pár év és ebből a katasztrófából is hihetetlen fejlődést fognak produkálni, és még jobban fognak fejlődni.
Elnézve hogy miképp fogadják, és élik meg a történteket kicsit hihetetlen számomra hogy ennyire katonás rendben, és nyugodtan csinálják amit tenni kell. Tisztelem őket nagyon ezért, de valsz ezért voltak ennyire kemények, és jók a 2. világháborúban is. Most el lehet képzelni még hány amerikai halt volna meg japán bevételénél ha nincs atombomba. Ez nem az a nép ami csak úgy összeomlik a nyomás alatt.
A kettes erőműben nem okozott akkora kárt, mert az egy generációval fejlettebb volt:
http://www.japannewstoday.com/?tag=fukushima-daini-tsunami-analysis