http://bit.ly/myjmUM
Kiemelnék neked egy részt:
"Jakab 2,8-9 Ha ellenben megtartjátok A KIRÁLYI TÖRVÉNYT az Írás szerint: SZERESD FELEBARÁTODAT, MINT TENMAGADAT, jól cselekesztek.
De ha személyválogatók vagytók, vétkeztek, elmarasztaltatva a törvény alatt, mint annak megrontói."
jahh apropó tömegközlekedés. hogyapicsába legyen széles vigyor az ember képén és mjuzikelszínészként viselkedjen, ha körülötte mindenki szó szerint büdös paraszt, nem fürdik, igénytelen, balfasz, azt hiszi játszótér a busz, azt hiszi gyerekmegőrző, stb. majd ha leszünk azon a szinten, hogy az alapvető dolgokat megtesszük MAGUNK felé, akkor lehet boldogabbak leszünk.... én pl magam felé megteszem, de hiába, mikor a többi nem képes erre és lehúzzák a hangulatom, ha kiteszem a lábam :D persze könnyű mondani, hogy ne törődjek vele, ők így boldogok :D de nem tudok orrcsipesszel, szemtakaróval és füldugóval közlekedni, sajnálom. engem nem zavar, ha vadidegenek felé savanyújóska vagyok, sőt...
pontosan. én például nagyon boldog vagyok, hogy még nem döglöttem éhen.
én személy szerint körülnézek és egyszerűen elszorul a gyomrom amikor olyanokat látok, hogy egy metrón szenvedünk 20 éve, az északi összekötő hídnál egy 100 méteres aszfaltcsíkon 3 hétig szaroztak (ez nem vicc), valamint amikor elbaktatok a 4 üres üvegemmel(befőttes!:D) a szelektív kukáig (ott borogatják fel a csövesek) akkor körülbelül bokáig ér a szemét az úton.
Mintha ez az ország egyszerűen nem működne. Mint egy demó verzió. vagy béta-ország. Minden van de csak egy darabig élvezheted, vagy csak páraknak, vagy csak limitált felbontásban, és kurva nagy vízjelekkel. Lásd légkondi a buszon, egy tér, egy pad.
na és most megpróbálok boldog lenni. internet az van úgyhogy nem lesz nehéz:)
Történelmünkből, politikusainkból és abból kiindulva, hogy mindenért legfeljebb csak nyafogni tudunk, ahelyett, hogy tennénk, igazán nem meglepő eredmény. :D Csak tudnám, hogyan készítik el ezeket a kimutatásokat?
Mert hogy engem nem kérdeztek meg, az biztos!
Alapvetően az a probléma hogy nincs miből álmodozni. Annál nagyobb pofont nehezen tudok elképzelni mint mikor ötven évesen közel a nyugdíjhoz azon veszed magad észre, hogy van egy 3 szobás lakásod, és a 28 éves fiad még mindig veled él mert nem akar, nem is tud miből lakáshitelt felvenni ....
... hogy 14 éve folyamatosan, és még továbbra is fizeted a hitelt, jelenleg az autóra mert az előző már 20 éves volt és minden zöldkártya előtt 70-110et kellett kiadni rá, az új mosógépre mert a régi már annyira tönkre volt hogy eresztette a vizet, az új hűtőre ami szintén egy régi lehel-t cserélt le ....
... mindeközben a nem is olyan távoli rokonaid meg a balatoni nyaralójukban terpesztik a terpesztenivalójukat pedig még alantasabb munkakörben dolgoznak ausztriában mint te!
Ne higgyetek mindenfele statistikanak, manipulacio. Ha en is rendelnek egyet, biztos azt hoznak ki amit en akarok.
A boldogsag meg relativ ( ha nyugathoz hasonlitjuk magunkat akkor rosszabbul allunk, de nezett mar vki keletre?), szemelyre szolo(nem nemzetre) es szerintem rovid tavu (ha gyakran akarsz az lenni irany Hollandiaba, mindenki tudja miert :) ).
En azt mondom h pozitiv gondolkozas, nezzuk a sajat sorsunkat(ne a maset)s munkalkodjunk rajta. Kevesebb almodozast mindenkinek.
Igen, olvastam
Ebből is látszik, hogy az általánosítás nem mindig igaz.
Nem minden magyar búskomor, depresziós, ahogy nem minden mediterrán ország életvidám.
Vannak közös vonások, de eltérő az országok történelme, stb. A napsütés nem old meg mindent.
Persze mindenhol van szar... minden országot nyakon baszott a gazdasági válság stb.... miért van az, hogy míg mondjuk a spanyol salsa-val tüntet a kormány ellen, addig a magyar szétbassza a saját városát, amit úgyis a saját pénzén raknak majd rendbe....
miért van az, hogy a magyar reggeltől estig azon agyal, hogyan tegyen kereszte a szomszédnak, vagy annak akinek jobban megy nála?
miért van az, hogy a magyar ember inkább sír és sajnáltatja magát, mintsem próbálna tenni? Mert ugye lehetetlen nincs csak tehetetlenség...
persze, hogy egy ilyenen a magyar nép végez utolsó helyen, mert afrikában, ahol éheznek és szegények, ott is van aminek tudnak örülni..... kéne tanulni tőlük.....
Igen, az tény, hogy a fejlődő országokban sokkal jobb az emberek lelki egyensúlya, mint mondjuk nálunk vagy akármelyik más fejlett országban. Egyszer egyik haverommal pont erről tanakodtunk, hogy nekik sokkal szarabb, akkor mi miért picsogunk, ő pedig azt mondta, hogy előttük legalább nem húzzák el a mézes madzagot. Szerintem igaza van, nem az a legnagyobb baj, hogy most szar a helyzet, hanem hogy tudjuk, hogy lehetne jobb is, de a belefércelt energia és eszetlen mennyiségű pénz ellenére sem történik semmi. Az etiópok legalább beletörődtek, hogy ők sokáig így fognak élni, minket meg hülyítenek azzal, hogy lehet jobb itthon. Közben meg nem lesz.
Aha, például Etiópia, vagy Afganisztán......De hülyeséget beszélek, hiszen ott is meglátják az élet derűsebb oldalát, és örülnek, ha esik az eső, vagy nem beteg a gyerekük....
Miért nem teszünk a boldogságunkért? Amin nem tudunk változtatni, azon ne búslakodjunk, amin meg igen, azon változtassunk, hogy boldogabb ország lehessünk. Oké, hogy a gazdasági helyzet nem jó, oké, hogy sokan alig tudják kigazdálkodni a napi betevőt is, de gondoljunk bele : vannak, akik még ennyit sem tudnak kigazdálkodni!!!!!
Én igen is BOLDOG VAGYOK! Vannak anyagi gondjaim, de kinek nincsen?! Viszont van egy szerető férjrm, egy imádnivaló kislányom, van munkahelyem! Mit kívánhatnék még????????????
Szerintem azért boldogtalanok sokan, mert nem tudják ezeket megbecsülni, és az anyagi javakat hajszolják!
Azért lettünk utolsók a listán, mert rajtunk kívül mindössze 33 országot szerepeltettek. Ha a Föld összes országát megnéznék (van vagy 200 db), akkor tuti, hogy találnánk akár 3-4 országot is, ahol rosszabbul érzik magukat az emberek.
Szerintem pont ez a lényeg: máshol is nehéz az élet vagy akár nehezebb, mint itt.
Az emberek mégis boldogabbak. A dolgokhoz való hozzáállás nem az életkörülmények kérdése.
Vannak nálunk sokkal szegényebb országok, vannak olyan országok, ahol sokkal jobban kizsákmányolják az embereket.
Valahol mindennap veszélyben az életük. Mégis optimistábbak, pozitívabbak nálunk.
Megtanultak egymással élni, nincs akkora bizalmatlanság, toleránsabbak egymással.
Ott van pl. Spanyolország. Lehetne okuk a depresszióra, mert gazdaságilag igencsak csődközelben vannak. Az emberek mégsem ölik egymást. Tudomásul veszik a dolgokat és nem stresszelnek olyan dolgokon, amikre nincsen semmilyen ráhatásuk. Ez mind általánosítás, de ha ha elég nagy mintát veszünk, elég sok embert kérdezünk meg, akkor elég jó képet kapunk a társadalomról. Sok kivétel van szerencsére, azt hiszem én is közéjük tartozok, de akkor is kivétel.
Azért egy statisztikánál, képnél több kell hogy valaki otthon hagyja a családot, haverokat, stb. Nekem pl elég sok fejtörést okozott hogy most kijöjjek, vagy maradjak otthon. Statisztikák szépek, meg jók, de valójában nincsennek sok hatással az emberekre. Az hogy hogy élsz, milyen körülményeket teremtenek az élethez, hogy állnak hozzád a többiek az már inkább.
Otthon pl szerintem azzal lehetne kezdeni hogy a politikusokat kirugni, és akik mögöttük vannak, pénzelik őket(mert az ugyanaz a banda szinte akik rendszerváltás előtt is voltak.) aztán hozzáértő embereket kéne beültetni a székekbe, hogy azzal tudjanak foglalkozni ami a dolguk ne a pártkatonát játszák, és nyúlják a pénzt. De hiába ha az emberek megválasztják őket mert elhisznek mindent mint ahogy most majd minden jó lessz, és az ország 2/3-a megválasztotta az új kormányt ami csinálja tovább a szarságokat.
Egyébként igen szembetűnő volt nekem mikor hazamentem hogy az emberek sokkal idegesebbek, ingerlékenyebbek. És ebből fakad hogy boldogtalanok, mert megszokták hogy bármit csinálhatsz a többiek, vagy a kormány úgyis megszopat. Ja ezen úgy lehetne segíteni ha foglalkoznánk egymással, segítenénk egymást, és nem a minél nagyobb nyereség lenne a vezetők fő gondolata, és hogy abból hogy tudnának egy kis részt maguknak kiutalni.
A másik fele külföldön sincs kolbászból a kerítés. Mivel külföldi vagy így még nehezebb sokszor az élet, szarabb munkákhoz juthatsz csak hozzá, de még így is megéri ha be tudsz illeszkedni, nem büdös a munka. De sokan elhullanak, és mennek haza hogy milyen szar már kinn, meg a sírás persze.
Sajnos a mindennapi tapasztalataim is ezt mutatják.
Az utcán, a buszon, a boltokban, sok életunt, megtört arc mindenhol.
Acsarkodás, irigykedés, úton-útfélen keresztbe tenni a másiknak, az emberek túlzottan stresszesek és ezzel mérgezik az embertársaikat is.
Ezért jók a mediterrán országok, nemcsak a napsütés miatt. Ott sokkal boldogabbak és pozitívabbak az emberek, sokkal jobb az életfelfogásuk. Nem stresszelnek olyan dolgokon, amire nincs ráhatásuk, hisz fölösleges.
Ez a "ha nekem szar, legyen másnak is" sajnos nagyon jellemző a magyarokra.
Mert már a többiek korábban látták ezt a képet. Ők is elhitték ezt, aztán boldogtalanul kimentek a világba, tudatlanul továbbszórták a boldogtalanság magvait embertársaik között. :)