Az egyik munkahelyemen dolgozott egy srác akinek valami idegi rendellenesség miatt nem volt fájdalomérzékelése mindenhol sebhelyes volt mert az izomkontrolljával is volt valami tehát nem mindig érzékelte hol is van pontosan az adott végtagja állandóan beverte, lehorzsolta magát és még csak észre sem vette.Egy alkalommal megbotlott és leesett a gépről pont arcra, persze betört az orra. Felkelt, és szinte unottan azt mondta "Hú ez biztos fájna" miközben dőlt a vér az orrából.Szerintem ezzel az emberrel is valami hasonló lehet.
Ő még férfi. Nem úgy, mit ez a sok nyálas, letolt gatyás kis suttyó kölyök.
A dédnagyapámnak volt a bal hüvelykujja mellett egy kinövése, egy kis hatodik ujja. Még csont is volt benne. Állandóan beleakadt a nadrágzsebébe, folyton idegesítette. Egyszer, amikor aprította a tüzelőt, gondolt egyet, és lecsapta a baltával. Aztán bement a házba, és a dédnagyanyámnak, aki azonnal elsápadt a látványtól, csak annyit mondott:
- Tegyen rá sót!
Aztán ment vissza az udvarra, fát aprítani.