Volt egy professzorom aki olyan előadásokat tartott, ami ilyen szempontból (is) élmény volt. Két kézzel rajzolt a táblára, és azt mondtuk, ez igen, azután egyszer csak bal kézzel rajzolt, és közben jobb kézzel egy időben írta mellé, mi micsoda, utána megcsinálta fordítva is, hogy jobb kézzel rajzolt és közben ballal írta mellé a magyarázatot. Néha meg olyat, ha valami nagyon fontos volt, hogy egy szót vagy egy mondatot a közepéről kezdve két kézzel, két iránybe írta fel. Nem semmi élmény volt.
Tényleg ügyes a gyerek, én biztos nem tudnék bal kézzel így rajzolni, de teljesen igaza van stero-nak. Évekig játszottam billentyűs hangszereken, simán beszélgettem mellettem álló emberrel az arcát figyelve meg keresgéltem a kották között, miközben a jobb kezemmel hiba nélkül játszottam. Egyszerű gyakorlás kérdése. Doboláshoz is van egy kis közöm, az is jóval nehezebb és összetettebb mutatványnak tűnik egy laikus számára, bár tény, hogy sokkal inkább adottság kérdése. De egyrészt ott is sokat számít a gyakorlat (ha egy dobos egy alap négy negyedes ritmusnál üti a kísérőcinen a folyamatos négyeket egy alapnak, igazából elég kezdő a versenyző, ha erre figyelnie kell), másrészt meg teljesen máshogy gondolkodik, rutin szerűen pontosan tudja, mi fog következni és melyik testrésze mit csinál, ő sem figyel egyszerre mind a négy végtagra.
Ha megírta a Blikk, akkor az tényleg úgy van! :D
Brit kutatók szokták az ilyeneket bizonyítani, csodálkozom is, hogy most amerikai kutatócsoportot írtak. ;)
Ez ugyanolyan betanult ritmus mint a zongorista keze. Egész egyszerűen úgy tűnik mintha külön figyelne mind a kettőre közben egyáltalán nincs szó olyanról, hogy a két kéz teljesen külön mozog. Ügyes a srác, de ezzel nem dönt meg semmit.
réges-régen a Ki mit tud?-ban volt egy fickó, aki verset mondott folyamatosan és közben négy, vagy öt táblára felváltva írt valami történetet/verset, egy-két soronként válva a táblák között. párhuzamos, vagy szimultán gondolkodónak, vagy valami ilyesminek nevezte magát.