Ez abszolúte így van. ;) Bár én pl. sokszor vagyok úgy (hegedűvel), hogy ha belassítok egy már kívülről tudott darabot egy-egy problémásabb szakasz tökéletesítésekor, akkor többször belebakizok a többi részbe, mintha gyorsan játszanék, ugyanis kb. olyan ez, mint hogy ugyan odakoncentrálás nélkül tud az ember légycsőt járni, de ha lelassítod a lépteidet, és elkezdesz a mikéntjén gondolkodni, hogy na most a jobb láb következik, most pedig a bal, akkor tuti megbotlasz… :D
A hozzászólásodat olvasva a fokozatos gyorsítgatásról egyébként nekem ez a filmrészlet ugrott be:
szerintem meg az ő idegbeteg kitöréseiből alakul majd ki a világvége... olyat üvölt hogy összeszarja magát mindenki, és úgy meglepődik, hogy azonnal agyvérzést is kap... XD
De most komolyra fordítva. Egy nagyszerű zenetanártól, Duncan R. Lorien-től tanultam, hogy nem szabad elsőre teljes sebességgel játszani, mert ha hibázol, a hibát fogod megjegyezni, és begyakorolni. Először olyan lassan kell játszani egy darabot, amilyen sebességnél még bizosan nem hibázol. Nem baj, ha ez 5x, 10x vagy 20x lassabb, mint az eredeti sebesség, lényeg, hogy ne hibázz! Tartsd az adott tempót, és pontosan játssz! Ha már ezen a sebességen stabilan megy, akkor kicsit gyorsíthatsz rajta. Aztán megint, és ha végig hibázás nélkül játszod, akkor egyszer el fogod érni a teljes sebességet. Elsőre nagyon furcsa lesz, de ne legyél türelmetlen közben. Nagy önfegyelem kell hozzá, de csak próbáld ki. Az a csodálatos, hogy ezzel a módszerrel hamarabb fogsz hiba nélkül teljes sebességgel játszani, mint ha azonnal tartani akarnád a tempót, és folyamatosan arra kellene koncentrálnod, hogy el ne rontsd.