Engem meg kiskoromban megharapott nem is egy kutya, és azóta akaratlanul is félek tőlük.
És az a kutya nem hogy nem rosszul reagálta le, tovább ért a derekamnál, és csak nekem dörgölőzött, meg a kezem alatt elhúzta a buksiját, hogy simogassam meg, és onnantól már nem féltem. :]
Az a kölyök már akkor bőgött mikor pofánnyomta a macskát ... szóval lehet hogy már egyszer kiborult a cicus, ez esetben 2:1 az állás ... szegény gyerek! :D
Megérzik, ha félsz tőlük és rosszul reagálják le. Idegen kutyával persze óvatosnak kell lenni és határozottnak, félni nem szabad. Persze könnyen magyarázok, kutyákat tenyésztettünk régen, meg állatorvos családból származom, nekem kiskorom óta természetes a kutyázás.
Egyik ismerősömnek egy hófehér akitája van, hát életemben nem láttam még olyan gyönyörű kutyát.
Igaz én nem vagyok nagy kutyás, meg általában félek tőlük, de annyira szép, és okos feje volt, hogy meg mertem simogatni első alkalommal, ami nálam nagyon nagy szó. :]
Minden egyes kiskutya ezt csinálja amikor rárakod egy csúszós felületre amikor a "Járni tanulok" fázisban van. Ez nem nagy szám, Kutyatenyésztő család sarja vagyok. :P