Hatalmas, szőrmebéléses csizmában és a lehető legtélibb kabátban vonult végig az utcán Szilvike. Élvezte, hogy a lábbeli vattapamacsszerű bojtjai minden lépésnél körültáncolják, nyakát pedig óriási műprém melegíti. Patakokban folyt róla a víz az enyhe őszi délutánon, de holmi időjárás nem parancsolhatott neki.