42 km nem túl sok: )))) Hát te hülye vagy hallod. Azzal dicsekedsz, hogy egy héten többször is futottál 10 km-eket? Ez valami vicc?
10 km futás az azért még nem igazán hosszútáv, a 20 már embert próbáló, 30 felett pedig nem tudsz futni, ha nem készülsz komolyabban (természetesen úgy gondolom, hogy értelmesen nem lehet lefutni, tehát nem gyalogolva, görcs nélkül), a 42 meg brutál. 30 felett már minden km fáj. Persze el lehet jutni az ultra távokig is, csak mondjuk több éves edzést igényel. Nem hiszem, hogy le kéne nézni ezt, mondván, hogy ez "csak" futás. Főleg úgy, hogy nem is próbáltad.
Azért egész más, hogy te edzésekre jártál, aztán elértél valami sikert. Ez a lány szerinted mennyit edzett??? A felét sem bírta lefutni. Csoda, hogy nem halt meg. Ez semmi más, mint emberkínzás! Nem csodálkoznék, ha maradandó problémái is lennének a futás miatt.
Én is futottam már maratont és tényleg eszméletlen jó érzés befutni. De én saját elhatározásból mentem, nem kényszerből!
Mellesleg nemrég futotta le a maratont egy 100 éves fazon, 8 óra alatt, ami lazán 6 órával jobb. Ez gyalogló tempó, de olyan laza plázában sétálós. Gondolom az elején még futott a szerencsétlen mert fogalma nem volt róla, hogy mekkora a táv. Miután meg begörcsölt a lába, csak szenvedett. Engem ez a hír mélységesen felháborított, semmi, de semmi pozitívat nem tudnék mondani ezzel kapcsolatban. Nem tudom mit szólt volna az anya, ha ott hal meg mellette a lány, miközben ő vonszolja már több mint 10 órája. Pedig erre minden esély megvolt.
Én birkóztam és súlyemelés, és egyébb dolgok is voltak. Volt hogy lázasan menten el fogyasztófutásra, stb. Most mégsem vagyok kész, és még mindíg edzek ha van időm. Az hogy ő úgymond csak fut szerintem 42 kilóméter nem túl sok. Mi volt hogy 10 kilómétereket is futottunk többször egy héten. Volt hogy futás után volt még az edzés.
http://www.kidsrunning.com/ask/krask0806marathon.html Tehát okozhat károkat is, de mint nállunk a súlyemelés ésszel folyt. Mivel 18 év alatt nem tesz jót a csontoknak ha túl nagy súlyokat emel a gyerek. De ettől még ahogy fokozatosan fejlődtél haladtál felfelé.
Én is voltam több éjszakai túrán, és tényleg nehezebb menni, hogy egyáltalán nem látsz magad előtt semmit, de tényleg semmit! És azok a fránya bukkanók, az istenit már! Plusz azok a teleportálások és a másnapi émelygés. Soha többet nem iszom 5 deci pálinkánál többet.
Voltam több éjszakai túrán, elképesztő mennyivel nehezebb úgy menni, hogy nem látod rendesen magad előtt a talajt. Minden kis bukkanó kétszer annyinak tűnik mert a láb izomzata nincs felkészülve a rájuk. Oké, vak, szóval lehet, hogy ez neki nem akkora probléma. Akkor is kérdéses, hogy egy 11 éves gyereknek mennyire egészséges 42km-t futnia/gyalogolnia.
Ja és szüleim soha nem eröltették a sportot. Csak kitartottak, támogattak benne. Elvittek mindenhová(sok verekedés, levezetetlen energia miatt), és ami tetszett ott maradtam. Ez a gyerektől függ, ha eröltették volna valsz megyek haverokkal bandázni mint hogy engedelmeskedjek.
Ja és mint írtad ez Japán. Elég az animéket megnézni mit sugallnak. Nemhiába volt nálluk a 2. világháborúban annyi szamuráj. Ez a mentalitás nagyon rájuk vall. Ezt odahaza csak sportolóknál látom ha nagyon elhivatottak. Mikor már nincs energia a szervezetben szinte mozdulni sem akkor mentálisan hajtod tovább magad. Az hogy a tested már nem úgy reagál az mindegy. Ezért ájultam én is el. Nem volt energiám a fogyasztás miatt, de edzést meg kelett csinálni a gyakorlás, erőnlét miatt. Az hogy fáradt, éhes, az ember kizárod, és a célra koncentrálsz. Aztán csak elsötétült minden az öltözőben tértem magamhoz ott meg kaptam kis kaját, hogy energiához, tápanyaghoz jussak. Aki ezt el tudja érni az nem fog elhízni, vagy elpunnyadni, mert ha akarja akkor ráveszi magát hogy edzen. Ha nem is tűnik annak ez durván nagy mentális harc volt a kislány számára. Az biztos hogy erős akarattal vértezi fel.
Attól függetlenül, hogy kegyetlenségnek is tűnhet gondoljatok bele, ha pár évvel később visszagondol rá a gyermek
és lesz egy kis magához való esze és nem merül el az önsajnálatában
akkor a vakvezető kutyáját az "anya" szóra torokfogásra tanítja >:D
Attól függetlenül, hogy kegyetlenségnek is tűnhet gondoljatok bele, ha pár évvel később visszagondol rá a gyermek, elmondhatja magáról, hogy 11 évesen és vakon lefutotta a maratont. Ezt a legtöbb normál ember sem mondhatja el magáról. Ha lesz egy kis magához való esze és nem merül el az önsajnálatában, akkor akár komoly példát is mutathat a világnak a teljesítményével.
Szerintem figyelemreméltó mennyire kitart melette az anyja. Ő is ment vele, és közben hogy megcsinálta a távot a gyerekével még folyamatosan bíztatta is. A legvégén is látszik mekkora energia van az anyjában, és erre tuti emlékezni fog egyész életében a kislány. Én is voltam gyerek, és ha nagyon megmakacsoltam magam akkor hiába volt minden én nem igazán csináltam amit mondtak, sőtt még direkt az ellentétét csináltam.
A negatív kommentek meg.... 13 évesen nemzetközi versenyen lettem 3. olaszországban. 2 nappal a verseny előtt elájultam edzésen mert fogyasztanom kelett. 40 kilósok közt indultam. A 3. helyezést amikor megkaptam elfelejtettem mindent amit útáltam előtte, a fogyasztást, az éhséget, a folyamatos edzést. Nekem van fogalmam arról milyen érzés lehetett neki hogy megtette azt a távot amit a negatív kommentek írói szerintem soha életükben nem fognak tudni megcsinálni.
10 km futás az azért még nem igazán hosszútáv, a 20 már embert próbáló, 30 felett pedig nem tudsz futni, ha nem készülsz komolyabban (természetesen úgy gondolom, hogy értelmesen nem lehet lefutni, tehát nem gyalogolva, görcs nélkül), a 42 meg brutál. 30 felett már minden km fáj. Persze el lehet jutni az ultra távokig is, csak mondjuk több éves edzést igényel. Nem hiszem, hogy le kéne nézni ezt, mondván, hogy ez "csak" futás. Főleg úgy, hogy nem is próbáltad.