A zongorairodalom egyik legnehezebb darabja - Iannis Xenakis Herma-ja Yuji Takahashi japán zogorista előadásában. Kerestem benne a melódiát, de nem jártam sikerrel.
Nem az a fontos hogy te minek érzékeled. Az az egyéni döntésed, hogy épp művészinek fogod fel az éppen eléd kerülő akármit vagy zsigerből leszarozod. Ha maga a "zene" számodra nem megfogós, akkor sem lehet elmenni amellett, hogy ez az ember AZT a kottát lejátssza. Méghozzá pontosan. Ez pedig már művészet.
A zaj kellemetlen, zavaró hang, több eltérő frekvenciájú és intenzitású jel zavaró összessége...
A zene a különböző hangok ritmikus és dallamos, érzelmeket kiváltó elrendezése...
Én elhiszem, hogy ez az egyik legnehezebb darab a "listán"!
Még, ha akarnék sem tudnék ilyen ordenáré módon játszani... :/ pedig sajnos nem értek hozzá! :(
Igaz, hogy van benne logika, elég sok olyan zenét ismerek, amit matematikai logika alapján alkottak, ennél fogyaszthatóbbakat is, de sajnos kevés éri el azt a szintet (egykét postrock alkotás talán) ami olyan élvezeti értékkel bír, ami számomra tényleg művészetté teszi. Ez csak egy képlet lejátszása egy billentyűzeten.
Oké, művészet, logika, de attól ez még egy szar... Olyan mint a paca festészet, a kocka szobrászat, engem ezek a dolgok, szó szerint sértenem mert borzasztóak!
Attól még ez a legnehezebb darab hogy bármikor el tudjátok játszani. :)
Az a helyzet, hogy -bár nem feltűnő, de- van benne logika, s aki ismeri a kottáját (én nem) annak fel fog tűnni ha egy félhang becsúszik. Ilyen a művészet.