Erről az jutott eszembe, mikor kis falunkban a nagyeszű anyuka úgy biciklizett a 9 éves kisfiával, hogy a gyerek tekert a járdán, anyuka meg a böhöm telekjárójával ment az úton. A kissrác csak anyukát nézte, majdnem alágurult az autómnak, mikor tök normálisan (nekem is van két kisgyerekem, még csk a hangom sem emeltem fel, nem akartam megijeszteni) elmondtam neki, hogy a kereszteződéseknél illik lassítani és jobbra, balra elnézni, jön-e autó. Erre anyuka, nagy döggel keresztbe, kiugrik, nekem esik, szid, tegez, üvölt, anyáz, stb... Még lehet, hogy a műkörmeit is belém törte volna.... Elmondtam neki, hogy figyeljen a gyerekére, mert nem mindenki megy 20-al, mint én (nem akartam kitérni rá, hogy ő pl. mennyivel is szokott menni az óvoda utcájában...) és félő, hogy így baja esik a gyereknek. Meg közöltem vele, hogy egy ribancnak tartom és húzzon a hasonló foglalkozást űző édesanyjába vissza, kikerültem a házamnál nagyobb értékkel bíró 4kerekű rombolóját és hazamentem. Nem mondom, mikor a válság elkezdődött és a kéd csilliárdos kocsijukból 1 kopottas lett, mikor az új raktárépületüket, majd a házukat is hátrahagyva eltűntek, kicsit mosolyogtam... ez van, rossz vagyok. Csak azt a szegény kissrácot sajnálom, remélem még nem ütötte el senki....