Nekem cicám van, s mikor fürdetjük, ugyan ez a szitu, csak más hangokkal :D
Ilyenkor nem bántanak, csak sokkot kapnak vagy mi. Ez a blöki is simán sokkot kapott, simán megharaphatta volna a gazdáját, de egyszer sem tette, még csak meg sem próbálta.
Amúgy sztem sosem az állat a hibás, hanem a gazdája. És rohadtul igaznak tartom a mondást, ami valahogy így szól: minden állat a gazdájára hasonlít. Vagy valami ilyesmi.
Na, ezek azok a kutyák, amiket még én is szívesen megrugdosnék néha. Whááá.... Hogy szerethet valaki egy ilyen hisztis, ronda, kiszámíthatatlan dögöt? Persze ezeket nem mondja be a TV, hogy megint megharapta a gazdáját vagy nekiment valakinek. Neeeem, mert ezeke "kis cukorborsók, akik nem tudnak ártani". Bezzeg a gyönyörű németjuhászomat amikor sétáltatom akkor minden vénasszony árgus szemekkel figyel, hogy mikor kezdhet el sikítani vagy beszólogatni, hogy megint nincs megkötve a kutyám. Áááááááááá.... Pedig Döme max a farkát morogja meg!