Egy barátnőmnek volt egy újfullandija; a vacsora feltétele az volt, hogy a ház kandúrját is elő kellett kerítenie a kutyának (különben ha a macska kimaradt a vacsorából akkor egész este a konyhaablak alatt vernyákolt, mert a kutya felzabált mindent addigra)
Mókás volt látni ahogy az éjfekete, borjú méretű kutya ott ült a tálkája mellett már egy ideje és a nyálas pofájában ott csüngött sztoikus nyugalommal egy 6-7 kilós megtermett kandúr... Mert tudta a kutya ha egyszer délután meg tudja fogni a macskát, akkor már nem engedhette el; mert vacsoraidőre biztosan úgy elkolbászol, hogy ugrik a kajálás!