Ő Péterffy Tamás, vagy ahogy a világ ma ismeri, Thomas Peterffy. 21 évesen, 1965-ben emigrált az USA-ba, mindenféle angol nyelvtudás nélkül. Ma a világ 189-dik leggazdagabb embere, becsült magánvagyona 5 milliárd dollár. Dollármilliókat költ annak a hirdetésnek a sugárzási költségeire a CNN-en, a CNBC-n és más csatornákon, melyben arra buzdítja az amerikaiakat, hogy szavazzanak a republikánus jelöltre, Romneyra. "Amerika gazdagsága a sikerre vágyó emberek igyekezetéből születik. Ha rosszat mondunk és állítunk erről a motivációról, erről az ösztönző vágyról, akkor megfosztjuk az országot attól a gazdagságtól, amely a rászorulókat segíteni tudja. Igen, az (egyenlősdi ál-)szocializmusban a gazdagok szegényebbek lesznek, de a szegények még szegényebbek, mert az emberek elveszítik a motivációt arra, hogy keményen dolgozzanak és munkahelyeket teremtsenek."
Csodásak ezek a sikertörténeket, amikor népmeseszerűen a szegény magyar gyerek angoltudás nélkül lelép a hazájából és utána a világ x-edik leggazdagabb embere lesz.
Az a baj, hogy ezeknek a sikertörténeteknek vége... Régen millióból egynek sikerült, ma kb. milliárból egynek sikerülne. És nem azért mert butábbak vagyunk, csak a világ közben úgy változott meg, hogy egyszerűen LEHETETLEN "becsülettel" (mert feltételezem, hogy mondjuk ő(k) úgy csinálták) vinni valamire.
Ld. Klapka...
Kiváncsi vagyok, ha ezek az emberek megfiatalodnának és most és itt élnének, akkor vajon tudnák-e vinni valamire.
Persze ügyeskedni ma is lehet... csak régen egy fillér nélkül is ügyeskedhettél, ma meg 2 millással kell megkenni az első ajtónyitót, aztán talán lesz valami.
Nokiásdobozok korában élünk, lehetsz ügyes/okos (sőt, ez még mindig inkább előny, mint hátrány), de ha nincs hátszeled, akkor mész a lecsóba!
A különbség hogy akik gramarnácit játszanak azok legtöbbször nem is viszik sokra az életben. Nem ezek a képességek ami miatt ott tart ahol. Lehet te többre tartod magad nálla, de elégedett is vagy a jelenlegi helyzeteddel? Mert szerintem akkor nem is vennél észre ilyeneket.
Péterffy jól idomított papagáj módjára a reagani gazdaságpolitikát mondja vissza. Még talán megfontolásra is méltó lenne, ha nem ez a fajta hozzáállás vezetett volna a 2008-as gazdasági válsághoz. Mint bebizonyosodott a "Reaganomics" kizárólag a legvagyonosabb 1%-nak kedvez, a "trickle-down" elv pedig merő mítosz. Romney-ra pedig tisztességes és épeszű ember egyébként sem szavaz, hacsak nem közvetlen érdeke fűződik hozzá (pl.: Péterffy Tamás).