De legyen meg az örömöd: ugyanazt gondolom róla, mint az összes többi izés kommentről. Ugyanolyan piros, mérete is ugyanakkora mint általában a többinek (betűmérete mindenképp), nincs a kommentedben semmi olyan ami miatt nekem személy szerint bejönne, pl ha lilára színezted volna akkor talán megérintett volna. :D
Hát te sík hülye vagy... A művészetről, képalkotásról, zenéről volt szó ahol a benyomások meg a szubjektív dolgok a lényegesek. De ha lefestetted azokat a szavakat valahová akkor biztos nagyon szép lett, de látnom kéne hogy valami eszembe jusson... :D
Komolyan érdekel? :D Eddig másról sem beszéltél, hogy az a fontos, hogy te mit gondolsz. Hát tessék válogass kedvedre a jelentések közül. Lehetőségeid végtelen és nekem elég a te boldogságod.
Nem nekem kéne felfogni, hanem neked, hogy akármilyen dolog amit ecsettel vagy hangszerrel, vagy mittoménmivel művelnek az MIND szubjektív. Még egy fénykép is. És nem úgy KELL látni, ahogy az alkotója látja, hanem úgy ahogy te akarod látni. Egy tájképen az alkotónak lehet a szikla tetszett és az van középen, de az én figyelmem a nagy terebélyes fa ragadta meg...
Ezekben a képekben sem kell látni a világot, hanem pl azt h "jé az a paca épp olyan mint egy erszényesnyúl és mellesleg jó együtt a rózsaszín meg a kék ezen két árnyalata, pont jó lenne a szobámba". ENNYI. Az meg már más hülyesége hogy mennyit fizet érte...
Nah örülök, hogy végre átment(!) a szubjektív hozzáállás mennyire nem "nyerő" dolog ilyen esetekben.
Most már csak annyit kellene felfogni, hogy minden dolognak minden létezőnek van egy eredeti lényege, és ha nem a képpen értelmezzük és vagy látjuk, akkor annak minden esetben a végeredménye a egy kupac szar lesz, mint amit a posztban is láthattok.
Kiváló festmények! Érződik belőlük a festő kiábrándultsága az életből, a halálvágy. Misztikus szimbolizmus jellemzi a képeit, látszik, hogy munkásságán hagyott nyomot a preraffaeliták hatása, viszont a merev és természetellenes festészetet ötvözte a modern tasizmussal és az absztrakt expresszionizmussal.
Aki ezeket nem látja a kislány képeiben, az egy unintelligens balfasz.
De bele akarsz folyni. Nyilván nem csak sodorta a kezed valami láthatatlan erő és mozgatott mint valami bábút, hanem tudatosan megszerkesztetted a szöveget, és hogy mit szeretnél kifejezni a mondandóddal...
Már megírták előttem, hogy az improvizáció sem a véletlenek műve. És igen, jól mondod egy inspirációt kijátszottál magadból, de meg volt határozva, hogy mi az a dolog amit kijátszol magadból és szépen rendezetten egymáshoz kapcsoltad a hangokat, aminek az eredménye az inspirációd kivetülése lett.
És a szubjektum piedesztálra helyezés, főleg művészetben korunk egyik legnagyobb gyarlósága. Mert ennyi erővel azt mondom hogy bizonyos emberk akikkel megyek szembe az utcán, nem más számomra mint egyí WC kefe és a képpen fogok hozzájuk viszonyulni. A következő amit láthatok, hogy emberek fejével pucolom a WC-t.
Mi az hogy nem fejlődik ki?? Szerinted, hogy volt képes akkor alkotni? Vagy honnan tudja mit akar csinálni a hangszerrel? Vagy mitől különleges a gyerek? Jajj ne szórakozzunk már...
"Követte az érzéseit??" Kinyomta valami belőle??? NEM.
Képes volt megcsinálni, mert rendelkezett azokkal a tulajdonságokkal, amik szükségesek voltak a tett megvalósításához.
Azért azzal nyilván tisztában vagy, hogy az improvizálás nem random hangok egymás után pakolása. :) Sőt, ahhoz hogy valaki jól megtanuljon improvizálni, elég sok mindennel tisztában kell lennie zenei téren. Egyébként egyetértek.
Random hanggenerálásra már több program is létezik, néha elég vicces gépi "szerzeményeket" lehet velük elérni, főleg ha bizonyos keretek közé szorítja az ember a forrást, amiből dolgozzon a gép (hangok, intervallumok, skálák, ritmus, stb.), de mondjuk ezt művészetnek nevezni még tényleg elég merész lenne.
Nem akarok belefolyni a vitába, és nem is értek a festményekhez, de mivel a zene is szóba került, 1-2 meglátásomat talán át tudjátok ide ehhez a témához is hozni.
Azt írta itt vki, h a véletlennek nincs helye a művészetekben. Akkor a zenei improvizáció mi? A legtöbb dalomat így írtam: Volt egy lelki állapot vagy egy ötlet, és KIJÁTSZOTTAM MAGAMBÓL. Hagytam, hogy vigyen arra a kezem, amerre kell. El tudom képzelni, h a festészetben is van ilyen. (viszont azt nem egy 5 éves túlhájpolt kiscsajtól)
A másik: a zenében az a lényeg h a HALLGATÓ (festészetben a néző) mit szűr le az adott műből. Gondolhatok én a krumplis tésztára, ha a mű élvezője a tavaszi fuvallatot látja bele. Sztem ez a lényege a művészeteknek, hogy vmit megmozgasson belül. (szubjektív)
Viszont azt nem tudom elviselni, h ezekért a művekért csillagászati összegeket kérnek, el...ez sznobizmus... amit meg nem kevernék össze, a művészeti értékkel. (legyen az akármilyen művészet)
"Miféle hülye feltételezést akarsz itt érzékeltetni"
Mit látsz bele a mondandómba, amit oda sem tettem?
Azt mondom, hogy nem az ész-rész fogja fel a benyomásokat, a képeket, a hangzásokat. Az csak kielemzi.
És ez gyermekkorban még nincs meg, nem fejlődik ki.
Tudatosan. Látta mit akar áthozni, és áthozta még ha gyermeteg indítékkal akkor is. Csak gondolkodjál... bármennyire is ellenkezik a kiömlő nagy belső "én nem kontrollálok semmit bölcsességed".
Miféle hülye feltételezést akarsz itt érzékeltetni, hogyha valakinek jár az esze, az nem képes érezni és intuíciókat észlelni.
F.szom sem érti miről hablatyolnak itt egyesek... A kiscsaj festménye tetszik, a csimpánzé nem.
Ki kellene elemeznem vegytanilag a rózsa illatát, hogy ér(z)tékelni tudjam?
Mozart tudatosan tervezte meg a műveit gyermekkorában, vagy csak úgy ömlött belőle?
Nézd meg őszintén, hogy a moralitás szempontjából mekkora értéke van az egocentrikus létszemléletnek. Nyílván az embernek felfedezésekre kell jutnia önmagával szemben de ezt csak külső bölcs szemmel lehet képes megtenni ami a valóságból merített bölcsességen alapszik.
Akik meg el akarnak menekülni a valóság elől ne embernek hanem struccnak szülessenek.
Már hogyne kéne...És egyes művészeti termékeknek pont ez a lényege h kirobbantson kicsit a valóságból, vagy éppen pont egy olyan képet fogsz ki ami épp a te életed valóságával kapcsolatban fog elgondolkodtatni... Akkor ezek szerint Dalí is egy tehetségtelen kókler a fiókos embereivel, olyanok nem is léteznek igazából. :D
Nem. Pont ellenkezőleg. Ahhoz nem kell gondolkodni, hogy észrevedd mit érzel ki belőle és mit vélekedsz róla. Ahhoz viszont már kellene, hogy nem a saját elképzeléseinkkel foglalkozzunk hanem a valósággal, az abszolúttal, és azzal az új dologgal amit egy művész át akarna adni az univerzum egy titkáról.
Lehet nem mondom meg mire gondolt a kislány, de hogy én mire gondolok azt tudom és ez a fontos. :) Nem mindig az a jó, amit megrágnak és beleköpnek a szádba, hogy nyeld le...
Nem erről van szó... Persze, hogy megvan mindennek a helye, de akkor is van egy abszolút dolog, ami zenén belül mindenre, minden stílusra érvényes. Sőt nem csak a zenén belül hanem minden művészeti ágban. Ez pedig a tudatos tervezés.
A véletlenszerűséget sosem lehet a művészetben alkalmazni, azért mert nem fejez ki semmit és az alkotó nem is tudja mi az a dolog amit életre akar kelteni a művében.
...és a benyomások miből fakadnak...? Igen, egy tisztán érzékelhető létező dologból, eszméből/gondolatból, amit megpróbál az alkotó a tudtunkra adni, akár érzelmi úton keresztül is... de attól még a lényeg nem változott és hidd el, ezekből a pacákból meg nem mondod mi az amire gondolt a kislány.
Arról nem is beszélve, hogy ezek nem akarnak semmilyen mögöttes gondolatot kifejezni, pusztán a káoszban rátalálnak valamire amiből asszociálnak egy másik dologra és csókolom.
Pl: Ott egy kerek paca a káosz közepén, és mi a festmény címe? Az Asteroid... 27.000 dollár... NORMÁLIS?
És emeletes faszság lenne ezeket összehasonlítani más stílusokkal, mert mindennek megvan a maga helye. Nem kezdem el azzal az érvvel fikázni a népdalokat amit talán még én is el tudok énekelni, hogy az igazi érték a szimfonikus zenekarokban van... Ég és föld, mindegyik más miatt értékes.
... és benyomásokat. Amiket a színekkel és absztrakt formákkal is lehet érzékeltetni. Lehet hogy te csak abból tudsz megkülönböztetni egy hangulatot, hogy az embernek síró feje van, vagy nevető, de ezt mással is lehet érzékeltetni. :D
Abban a hitben voltam, hogy a művészet lényege:
Láthatóvá érezhetővé tenni bizonyos eszméket, gondolatokat, amiből bátorkodtam azt feltételezni, hogy tartalommal kell rendelkeznie a szubjektivitásnak pedig csak annyi szerepe van az ügymenetben, hogy az alkotó szemén keresztül történik ez a bemutatás...
És mielőtt abba a gyermeteg vitába fordulnák, hogy melyiket irányzatot nem találta ki valaki...
Egészen más felfedezni egy kategóriát, ami arról szól, hogy valami létezőre ráteszünk egy címkét, és más kivonni hiányossá tenni ugyanazt, és a hiány okán "új stílust" elnevezni.
Lásd Skrilex zenéje. Nincs benne semmi + tartalom ami egy létező stílust adna, mégis külön műfajként Dubstepnek hívják.
Ez azért így elég meredek... Azért mert valami nem ad ki valami konkrét formát, attól még értékes, és nem azért mert valami életutat és bölcs tanításokat lehet belemagyarázni egy pacába... Ezeknek nem az a lényegük.
Az absztrakt expresszionizmus egy kitalált művészeti irányzat. Az ég világon semmi érték nem fedezhető fel benne, lásd az égisze alatt készült alkotásokat.
Valószínű ezzel az ajnározással rontják el a kölyköt. Petőfi is 3 évesen rímekben beszélt, ez egy dolog, de ha ma élne és felfedeznék 5 évesen, azt tutti hogy nem írna egy Szeptember végént vagy egy Nemzeti dalt, csak valami köldöknézegetős sznob baromságot.
Azonban arról ne feledkezz meg, h a művészet nem csak reprodukcióról, hanem absztrakcióról (elvonatkoztatás), kísérletezgetésről és az alkotói szándékról is szól. Nem beszélve a kreativitásról.
A szart is körül lehet úgy írni, hogy az az "alkotója" nem konvencionális megnyilvánulása, melyen keresztül drámaian megnyilatkozik az alkotó és a szervezetébe kerülő felesleges termékek kapcsolata, de ettől ez még ugyanúgy szar marad.
Félreértés ne essék, ezzel nem a "művet" akartam minősíteni, de az absztrakt expresszionizmusnál egyszerűen nem érzem a művészi tartalmat. Nincs mögötte korfilozófia, nincs mögötte látható és észrevehető technikai kifinomultság vagy értékteremtő módon újszerű megoldások. Egyszerűen nem érzem benne a művészet megfoghatatlanságát. Persze tipikusan szubjektív dologról beszélünk, de nálam ez a kategória kilépett a művészet keretei közül.
Apa, anya baszik foglalkozni a gyerekkel, vettek neki egy valag festéket.
Egyszer csak benyitottak hozzá véletlenül, hogy megnézzék van e még anyag és él e a gyerek.
-Geca!!!! Ez de jó!!! Hívjuk ki a Blikket és a Fókuszt...
Várom már a pillanatot, amikor megnyitják az első képzőművészeti tárlatot üres termekkel. Valami meghalt bennünk, meg valami meghalt a művészetben is...
Tud egy felismerhető tájképet festeni?
Tud egy portrét rajzolni?
Egyáltalán egy szabályos kört tud valamivel alkotni?
De ezek csak technikai dolgok. Lássuk a művészet valódi oldalát!
Mi az a gondolat, amit kommunikálni akar?
Milyen eszméket fedezhetünk fel a művészetében?
Milyen hatást, változást kíván elérni a társadalomban?
Mennyire értékesek azok a gondolatok, amik a szemlélőben generálódnak a művei megtekintése közben/után?
Ha ezekre mély és pozitív válaszokat kapunk, akkor mondhatjuk, hogy művész. Különben csak egy kisgyerek, aki játszik a festékekkel, és semmivel sem értékesebb, mint Kovács Pistike kiscsoportos rajza a pillangó csoportból.
És jöhet az etikai vita, hogy melyik a jobb, ha lekorlátozzuk a gyereket és elfojtjuk a kreatívitását vagy ha teret engedünk neki és mutogatjuk ország világnak.
Nekem személy szerint az a véleményem, hogy egy bizonyos határig engedni kell a gyereket kibontakozni. Ez a határ nálam ott van, ahol még nem zavarja és nem botránkoztatja meg a környezetét. De egy gyerek alkosson magának, örömből. A fenti videót túljátszottnak érzem, kicsit olyan, mintha dicsekvésnek szánnák. Nem vagyok benne biztos, hogy ez jót tesz egy kislánynak.
Ilyet én is bármikor megfestek akkor most én is művész vagyok? Attól, hogy valaki azt mondja művészet és ad érte egy vagon pénzt még nem biztos, hogy az lenne..