Barnett Newman 1953-as Onement VI. festménye 44 millió dollárért (~10 milliárd forint!) kelt el. Mondjuk még mindig csak feleannyiért, mint a tavalyi narancssárga folt.
Valahol olvastam, hogy v.mi angol egyetemen írni kellett egy izét, dolgozatot.
A cím (és téma): "Mi a bátorság?"
Meglepetésre (azt mondja a Fáma) a díjat egy fiú kapta, aki csak 1 (azaz egy) szót írt a lapra:
Aki ilyenért akár egy centet is kiad, az nem normális, sőt egy barom.
Ilyet még én is tudok csinálni; egy kék alapra húzok egy fehér csíkot, csak gondolom, én nem kapok érte annyi pénzt, pedig ugyanaz lenne a végeredmény.
aztán pedig kezdeményezed a névváltoztatást is Newman-re / Grünr-e / Festbaum-ra :-)
mert másképpen aligha kerül a meg nem értett festményed
Kohn-tárlatba..
látszik, hogy egyikőtök sem kokózik, hát valaki persze, hogy odaadta a hitelkártyáját egy ilyen utcáért :) egyébként meg egész nap azon gondolkodtam, hogy miből lesz elég pénzem egy házat felépíteni...asszem elvont leszek és kedden a festékboltban kezdek...
Van olyan elvetemült ember-állat, aki megpróbálja majd hamisítani? Tényleg, mi van akkor, hogy ha ez egy hamisítvány, vagy DemJan egyik "műve"... Nem hiányzik nálatok az egyik fal?
Aki megvette, annak lehet, hogy ez a kép státusszimbólum. Saját haveri/üzleti körében most ő a főmájer, mert még egy ilyen fosra is akad 44 M della a bukszában. Magyarul bármit meg tud venni és ezt már mások is tudják róla.
...ugyanakkor ez a fehér út, melyen végig kell menned, hogy megszabadulj az anyagiasság fojtogató terheitől. Midőn megszabadultál vagyonodtól e képet nézve ráébredsz végre szabad vagy. Nincsenek útelágazódások, nincsenek nehéz szavak. Csak kövesd végig szemeiddel. Fehér egér vagy a Tejúton.
Nem tudom megállni, hogy el ne mondjam. Volt egy régi vicc egy árusról aki "Valódi Rembrandt-ot" kínált.
Hosszú.
Csak a poén: "De uram, ha levakarja róla a firnájszt és megvarrja nadrágnak, akkor is megéri önnek".
Elengedhetetlen alkotás egy sárgaház kék szobájában, megtapasztalhatod, amikor a fehér vonal szétválasztja az egymással vitatkozó hangokat a fejedben. Ez egy gyógyhatású kép, receptre kéne adni.
Mennyit gyakorolhatott előtte, hogy ennyire jól sikerüljön...és aki megvette, most biztos nagyon boldog lehet, hogy egy ilyen szép képpel ékesítette a falát...ezeknek a képeknek csak addig lesz értéke, míg akad legalább 2 hülye aki értéket lát bennük, amint egyre csökken a hülyék száma, akkor már csak esetleg az anyagárát érheti vagy még azt sem...
Sok mindent lehetne mondani a képről. Csak azt nem, hogy művészet. (Egy valamirevaló szobafestő szebben húzza meg azt a csíkot).
És mégis megkérdem tőletek:
Hallottatok Picassoról? Neki is volt "Kék korszaka", voltak mozaikfejű női, kusza grafikái. Őt se értékelték sokan sokra, de megfizették az eredetiségéért. Már az, akinek tellett rá.
Kb olyan, mint amilyenre én festettem nálunk az ebédlő falát egy szakaszon. Bezzeg nekem panaszkodtak, hogy nem egyenletesen fed meg kicsit ferde, stb. Aztán tessék.
Nekem valamiért a Császár új ruhája c. mese jutott eszembe. Tudjátok, amikor a birodalom lakóival elhitetik hogy az a ruha amit az uralkodó visel oly pompázatos, hogy bolond aki nem látja. A vége persze az hogy lebőg a császár mert mindenki rájön hogy voltaképpen pucér. Nem vagyok művészeti szakértő és bolond sem...de én csak egy kék vásznat és egy fehér csíkot látok.
Ha már festőnek mondja magát... megtanulhatna festeni. Az a baj, hogy ez is "művészet", mert megkérdezi az ember hogy "miért istenem miért?". Amúgy ezen nevetni kéne, de sajnos nem tudok.