A gyerekek nem is tehetnek semmiről.Sőt, az sem elítélendő, hogy valaki katonának áll.Az, hogy azt milyen minőségben végzi már annál inkább.Hogy valaki parancsra embereket öl, az egy dolog.Az meg egy másik ha ezt közben élvezi is vagy ha megspékeli egy kis kínzással,megalázással.A rengeteg megerőszakolásról ne is beszéljünk, ami nem hiszem, hogy a hadgyakorlat része és amit nem hiszem, hogy elmesél a nyálas hazatérés közben.
De igazából nem is ezzel van a gond, hiszen egy normális ember ezekkel (sajnos) tisztában van.A baj ott kezdődik és számomra az a gusztustalan, ahogy ezeket a nagy hazatéréseket bemutatják és ahogy promotálják az amerikai sereget és katonáikat.Pont, mint egy nagy,rózsaszín,cukormázas,szívárványos HÁNYÁS!!!
És ha már annyira elérzékenyültél,akkor nézd meg "Ravenné" által linkelt kisfilmet,hátha attól helyreáll a lelki egyensúlyod.:)
A gyáros hasonlatod nem tudom hogyan kapcsolódik a témához...
Független attól, hogy háború vagy sem, én a videón azt láttam, hogy a gyerekek akik egy kettő fel sem fogja apa miért van hónapokig távol, mennyire örült a viszontlátásnak. Azaz apa ezt választotta, katona lett, valakiknek ezt is kell "csinálni". Ennyi erővel szidhatjuk a gyárakat is, ahol balesetet szenvednek a munkások (esetleg) ebben a hiszemben ő is csak dolgozik. Hogy embereket ől, Amerikában ez nem nagy kunszt, az utcán simán megölhet a szomszéd is, mindennapos az efféle atrocitás. Én megkönnyeztem a videót, jó volt látni egy kupacban ennyi boldogságot. :)
Nem lehetsz annyira naiv, hogy elhiszed, ezek a katonák nincsenek tisztában tetteik súlyával, illetve, hogy miért gyilkolnak.Tudják ők nagyon jól, de a pénz nagy úr.Nem csak egyszerűen ártatlanokat gyilkolnak le a legtöbb esetben, de ezt sokszor élvezik, közben kínoznak, megaláznak és megerőszakolnak. Nehogy már sajnáljam őket.Önszántukból válnak érzéketlen gyilkológéppé. Viszont az a sok ártatlan ember nem önszántából sétál át a másvilágra, gyakran nagy kínok között.
Egyesek még most is benyalják h Amerika a terror ellenes harc jelképe...jobb statisztikát nem találtam hirtelen, de ez is elég sok mindenre enged következtetni, gondolom máshol sem jobb az arány. Nyilván Amerika&Izrael politikai kapcsolattal tisztában vagy.
Ez "csak parancsot teljesítettem" szöveg, már a második világháború után is nagyon divatos volt az embereket tarkón lövő SS körében. Hagyjuk ezt jó? Aki a gyilkolást választja hivatásaként (ráadásul azért, hogy kifizesse az egyetemi tanulmányait), embernek nem nevezhető.
mi a faszom köze van egy amerikai katona hazatérésének ahhoz, hogy hány palesztin kiskölyköt öltek meg?
miért nem arról linkelsz, hogy afgán, vagy iraki kiskölyök? de még jobb, miért nem arról, hogy hány gyereklányt erőszakoltak meg, hoppábocsánat hálták el vele a nászéjszakát? ha már demagógia, legyen kövér...
Egy kis statisztika annak, aki még mindig beszopja az amcsi békefenntartó bullshitet: http://www.ifamericansknew.org/stats/children.html
Persze nyilván a gyermek, sőt még a katona sem tudja h melyik oldalon is áll, így nem gondolom h hibáztatható lenne azért, mert örül a viszontlátásnak. Ha nem ő, akkor más meghúzza azt a nyamvadt ravaszt.
Azért ez nem olyan egyszerű és jó lenne, ha nem a katonákat hibáztatnád, hiszen Ők csak parancsot teljesítenek! Az tény, hogy Amerika kiszipolyozza ezeket a "gyenge" országokat, de arról a katonák nem tehetnek! Ugyanakkor az is tény, hogy kissé "túljátszák" ezt a dolgot, de az biztos, hogy 6-12 hónap szolgálat után a legfelemelőbb érzés látni a szeretteidet! Én még nem voltam külszolgálaton, házas sem vagyok, sőt mi több gyermekem sincs még, de az tuti, hogy ez a legösztönzőbb és legéltetőbb dolog, ami a misszióban a katonákkal lehet! És hiszem, hogy az egyik legszebb dolog hosszú idő után újra látni a legfontosabb embereket, akik a szívedben, lelkedben és az életedben vannak!
Kéne egy olyan videót is készíteni ahol az amerikai katonák által meggyilkolt ártaltan áldozatok gyerekeivel közlik hogy az apjuk, anyjuk többé nem fog hazatérni. Hagyjuk csak az ilyen megható történeteket. Gyomorforgató amit művelnek a világ számos pontján utána pedig ők a hősök, a békefenntartók. Elég ha csak eszembe jut a szerbiai bombázás. Mennyi ártatlan család életét ették tönkre. De ez csak nekik egy hadgyakorlat volt. Nekünk pedig az életünk.