nincs annyi, nyilván ez attól függ, hogy a személyisége érésében hol tart. Van 10 oktávja, ennek a típusnak is van patológiája, meg kiteljesedett egészséges tartománya, és természetesen köztes fejlődési szintjei is.
"Az 1970-es években kezdte Marvin Zuckerman vizsgálni, miért keresik egyesek olthatatlan szomjjal az extrém élményeket, míg mások inkább a nyugalmat, az állandóságot és a kiszámíthatóságot kedvelik. Miért jó egyeseknek milliókat elverni, kábítószer túladagolásban kimúlni, sportnak nevezett életveszélyes tevékenységeket űzni, kockázatos pénzügyi vállalkozásokba fogni, vagy teszem azt sorozatgyilkolni. "
hogy néz ki egy személyiség?
-legkívül vannak a szociális jól bevált rutinjaink (maszkok), olyan készségek amelyekkel gördülékenyebbé válnak a hétköznapi rutinjaink, pl közéletben hogyan legyünk kedvesek, hogyan keltsünk jó benyomást, stb. (ezek kb 25-30 éves korunkra válnak annyira olajozottá, hogy gondolkodnunk sem kell rajta)
- emögött van a személyiség. Itt találhatók meg az egyéni jellegzetes vonások, amik alapján körvanalazunk valakit, pl csendes, kedves, barátságos, indulatos, stb.
- a személyiség mögött van a karakter és annak a rendszere. Ez már egy mélyebb szint, hétköznapi emberismeretben eddig már nem jut el az ember általában, ( 'láthatatlan szint' ). Innen fakad az egész egó, és annak felépítménye. EZT LEJEBB VÁZLATOSAN KIFEJTEM
- karakter mögött már csak az impulzusok, és az ösztönök világa áll.
gyermekkor korai szakaszában (3. év) alukul ki minden emberben a személyisége, és annak alapfixációja (fixáció megrögzülést jelent, beakadást egy helyen). Kisgyermekként tele vagyunk érzelmekkel (öröm, szeretet, düh, harag, félelem, stb) és szükségletekkel amiket szeretnénk, hogy szüleink elfogadjanak, megválaszoljanak, kielégítsenek.
Tehát érzéseink vannak, melyeket egyszerűen kifejezünk , és várjuk, hogy az anya/apa partner legyen ebben. pl
ha sírunk megvigasztaljon, elcsitítsa a hiányérzést ami miatt sírunk, vagy ha örülünk, akkor együtt örüljön velünk.
Ezt érezzük természetes emberi létnek és jónak.
Viszont, ehhez képest a szülő szelektál, hogy mit mennyire válaszol meg, miből mennyit ad nekünk, és mennyire fogadja el az örömünket. Nem biztos, hogy az általunk gyerekként elvárt reakciót kapjuk.
pl.
Ha az anya depressziós, a gyerek, ha örül, az anya esetleg tudat alatt megijed, vagy akár mérges lesz a gyerekére, vagy teljes érdektelenség jön elő az anyában reakcióként. Ezért a gyermek nem kap visszatükrözést az örömére, sőt úgy is érezheti, hogy ha örül, akkor a mamánok rossz. A szeretet révén, hogy anyjának örömöt adjon, és az anyjától kapott szeretet ne veszítse el, elkezdi elhagyni az örömeit, és maga is lehangolt lesz. Az eredeti benne lévő örömreakciót elfojtja, és ezt ekkor úgy begyakorolja, hogy ez rögzül, és automatikus reakcióvá válik benne.
Az eredetileg sokféle érzésű, és reagálású spontán lélek beszűkíti magát a többiek miatti alkalmazkodásban, és végül egy szűk sávot enged már csak meg magának a viselkedésben, érzésekben, és gondolatokba. Mire 4-5 éves lesz, már teljesen rögzült, tehát ez a személyiségének az alapja. Kialakult az alap karakterfixáció, és az, hogy mi került elfojtás alá, továbbá az is, hogy mi és hogyan megengedett. Később erre épülnek az emberi kapcsolatai, párkapcsolata, érdeklődése, stb hogy ezzel is visszaigazolja egóját önmaga számára.
Tehát a karakter és a személyiség az egy felépítmény, amely rétegződik. Legalul vannak a kielégítetlen gyermekkori szükségleteink és ebből fakadó gátlások, amik miatt kiszelektálunk adott dolgokat magunkból, másokat pedig fixálunk. Ettől vagy egy alapelégedetlenség érzésunk, alap nem-teljesség érzésünk. Ebben van egy alapézés mindenkinél, és az alapérzés az ami ellen védekezünk, sőt annak kompenzálására hozzuk létre a fő vágyainkat. Azt gondoljuk, ha azt (a vágyat) megszerezzük, akkor minden oké lesz, ez tehát az egó követelésévé válik.
ennek a sémája:
gyökér fixáció -> alap nem-oké érzés és alapérzelem -> vágy
A vágy elérésére aztán egész stratégia- és játszmarendszert dolgozunk ki, és ahhoz pedig hiedelem- és nézetrendszert. Az egész tulajdonképpen egy álarc, egy színház. Mire felnőttek leszünk ez olyan kifinomult és cizellált, hogy nem látszik, hogy ez álarc vagy színház.
a séma így bővül ki:
gyökér fixáció -> alap nem-oké érzés és alapérzelem -> vágy -> játszmák, stratégiák, hiedelmek, ideológiák -> ebből fakadó cselekvések, intézmények
az ember a "játszmák, stratégiák, hiedelmek, ideológiák" résszel azonosul, azt hiszi ő ez, és képes egy életet ebben a hamis énképben eltölteni.
Az emberi természetünk három fő területe, melyben a fixációk létrejöhetnek: az ösztönös énünk, az érző énünk, és az intellektuális énünk (ez a hármas felosztás az agyban is leképződik: agytörzs, középagy, agykéreg. Az agytörzs vezérli az ösztös, testi működéseket, a középagy vezérli az érzelmi életünket, az agykéreg pedig a tudatosságért és gondolkodásért felelős). Szóval három alapterület van amelyeken belül karakterfixáció alakul ki: ösztönös, érző, gondolkodó.
Ösztönösnél az alapérzés a DÜH.
Az érzelmi csoportnál az alapérzés a SZERETETHIÁNY, ÜRESSÉG, SZÉGENY.
A gondolkodóknál pedig a FÉLELEM.
Ezekkel az alapérzelmekkel kell kezdeni valamit, tehát ezek elkerülésére, kompenzálására építjük fel karakterünket, szeméyliségünket.
Most ebből a félelem alapérzését emelem ki, hisz a videó látszólag elmebajságról, de egyébként meg erről szól.
Itt az alapérzelem a félelem, és itt is még három csoportot különíthetünk el. Három csoport egyikéből kerülnek ki az olyan félelempontos emberek akik külső és belső dolgoktól is félnek, hol a belső szorongástól és érzelmektől eltávolodba beleugranak a külső aktivitásokba, hol meghátrálnak a kétkedés és megfelelési képtelenség érzése miatt.
A legtöbb ebbe a csoportba (félelem alapérzelmesek, ezen alcsoportjába) tartozó ember kontrollfóbiás, ami azt jelenti, hogy hihetetlen vamerő dolgokat csinál, hogy bebizonyítsa magának, hogy nem fél. Ide tartoznak az extrém sportot űző emberek, kaszkadőrök, az ilyen nagy veszélyeket vállaló emberek, fiatalok, stb.
Persze ilyen és ehhez hasonló dolgokat nem csak az ilyen félelempontos emberek csinálnak, hanem bárki csinálhat akit érzelmi kondicionáltsága és körülményei ilyen dolog megtételére ösztönzi. PL szociális környezetében meg akar felelni az adott társaság normáinak, elvárásainak (menő haverok akik háztetőkön ugrálnak, és ez náluk értékrendileg meghatározó magatartás) és ennek érdekében megtesz valami ilyen jellegű cselekedet.