ahogy valamelyik szint beteljesül, és az egyén meghaladja azt, annak megfelelően alakulnak a szükségletei, és világnézetei.
(mielőtt jönnek a kritikák, ez a modell egy szabályszerűséget szemléltet. Természetesen emberenként, és kultúránként változik az, hogy a szükségletek milyen mértékben öltenek valóságot bizonyos embereknek. Nyilván egy tanyán nevelkedett gyermeknek kisebb igényei és szükségletei lesznek, mint egy tehetős gazdag családban nevelkedett gyermeknek)
a piramis lényege, ha nincs meg a legalsú szint (alapvető fiziológiai szükségletek), mert mondjuk a nyugdíjad amit kapsz az 50ezer, és abból a rezsid 30ezer, a gyógyszerek 10ezer, és marad 10 forintod hogy élelmiszert vegyél magadnak egy hónapra,
akkor nem biztos, hogy olyan boldogsággal nézel a világba, mint az az ember aki a "szeretet és összetartozás" szintjén, fedéllel a feje fölött és viszonylag jó fizetéssel maga mögött olyan problémákkal küzd, hogy belső igényeit megpróbálja kiélni, megoldani, helyretenni ( hogy kapjon szeretet, és elfogadást, tartozzon valahová, stb)
Jó, hát a kamera kedvéért biztos, hogy bárki el tud ökörködni 2 percig akkor is, ha amúgy nem boldog. De azért sok ember van, aki tényleg ilyen tud lenni.
Ú de félrefogalmaztam ezek szerint :D
Én a következőre gondoltam: "Nesze itt van X-ezer. 10percig amíg veszünk légy kurva boldog"
Ennyire céloztam, csak ezek szerint baromi szarul :D
Tudom, hogy rohadtul közhelyes, de a boldogság tényleg pont nem a pénzen múlik. Ha valakinek van tető a feje felett, napi háromszor tud viszonylag normális ételt enni, és tud kihez fordulni, ha öröme vagy éppen betegsége / problémája van, akkor onnantól kezdve csak rajta múlik, hogy boldog -e, tud -e örömöt, célt találni az életében. Aki mindig másra, többre vágyik, az akkor is ezt fogja tenni, ha jól megfizetik. Mindig lehet valamire ácsingózni, azon merengeni, hogy de jó lenne máshol, máshogy, másvalaki bőrében lenni...
www.youtube.com/watch?v=biE57gYw2fU
Szöveg: Napi Táncizé