Leginkább nem a patkány, hanem az élősködőik terjesztik a betegségeket. Az embert is csak akkor harapja meg, ha sarokba szorítva érzi magát. Különben inkább elszalad, mert alapvetően fél mindentől, ami nagyobb nála és megeheti.
De aranyosak, hogy azt hiszik az üléseken biztonságban vannak, még a plafonra is felmászna az, ha akarna szerintem :D Amúgy én is ódzkodnék azért tőle, de csak azért, mert mi van ha megharap, hiszen terjeszthet sokféle betegséget, valahol még manapság is találtak pestises patkányt, de amúgy vicces a szitu, ahogy ott gubbasztanak mind :D
Én is valami ősi ösztönre gondolok, plusz az, hogy gülü szemük van, meg kicsik és nagyon gyorsak. Az meglepő tud lenni. mert a terráriumban aranyos, de amikor ott rohangál az ember lába között és nem lehet megfogni az valahol para, mert attól fél az ember, hogy nekirohan a lábának, vagy ilyesmi.
Engem mondjuk a halak, békák, bogarak, férgek jobban riasztanak.
Engem tuti nem lehetne kikergetni a világból egy kis rágcsálóval. Ellenben egy rovartól, főleg póktól annyira parázok, hogy egyből megbénulok vagy elfutok sprintben 10km-t.:)
Sajnos hajtottam már padkára egy 3mm-es pók miatt...
Muterom ugyanilyen viselkedésre kényszeríthető egy békával.:)
Tudja valaki miből ered ez az atavisztikus iszony az egér, patkány, hörcsög,...stb állatkák iránt?
Nem mai keletű, mert anno az őskorban egy szombat délelőtt beraktuk a mester villanyász táskájába egy kisegeret. Ment haza Lajosmizsére, s a pici misi úgy gondolta, hogy körülnéz kicsit. Kibújt a táskából, erre a termes kocsiban vadpánik tört ki, a végén még a vészféket is meghúzták. Mindezt egy kisegér miatt.
Mindezt egy olyan városban, ahol a metróban több patkány lakik, mint ahány ember az egész városban, és tök természetes, hogy a sínek között ott futkároznak.