Elképzelem, ahogy buszmegállókban, utcán, kirándulás közben emberek lehajtott fejjel, csurgó nyállal éppen ezt a videót bámulják, majd elismerően bólogatva megosztják... majd továbbgörgetnek, és lájkolják szomszéd Marika fotóját, amin éppen azt posztolja, hogy Tunéziában nyaral.
Jaaaa, bármennyire is magányosak az emberek, meg lehet, hogy a technika folytán még magányosabbak, azért az látszik, hogy iszonyat nagy igényük lenne a társas kapcsolatokra, csak a buktatója az, hogy a közösségi oldalakon, chaten sokkal felszínesebb és könnyebb kapcsolatokat lehet fenntartani, illetve kamuzni magunkról, más képet mutatni. Így meg még inkább félnek a valódi kapcsolatokról és menekülnek az online életbe és válnak még magányosabbá. Micsoda világ ez!
Ha nem is mindent értek, biztos igaza van, de az biztos, hogy tök jól hangzanak az angol versek.
Nekem ebben a témában a kedvencem, amikor valaki kirakja a fészbukra, hogy itt és itt vagyok, és a mellette ülő-álló-kocogó ember meg lájkolja a fészbukon, vagy amikor egy koncert közepén valaki nyomkodja a telefont, hogy kirakhassa, hogy koncerten vagyok.