Van egy kisregény vagy novella, valami találkozások c. sci-fi gyűjteményben volt, ami arról szólt, hogy felveszik a kapcsolatot az ufók az emberiséggel, ledumálják, hol mikor szállnak le, aztán nem történik semmi. Mert hogy hangya méretűek az ufók, és nem veszik észre őket. Valami ilyesmi.
Azért elgondolkodtató, hogy mindig hatalmas ufókat és szörnyeket képzelünk el, közben lehetnének akár parányiak, vagy akkorák, hogy azt meg már mi nem tudjuk felfogni.