Best of Izé

Szar a csapágyazása, a síelő gyorsabb volt :D

Bakker, kell egy ilyen bicikli! :D

https://www.youtube.com/watch?v=xw2vMTjyZ4E

cukizzés futam:
https://www.youtube.com/watch?v=5uslwIp48Bw

Ez is állati jó videó:

https://www.youtube.com/watch?v=8a4gQpwzbuU

Egyszer oda el kell mennem! :-)

Fogarasi havasokban készültek. A harmadik kép az egyik csúcsról a kilátás Erdély fele, 2507 m magasságból. Persze nem másztunk ennyit, autóval fel lehet menni kb 1900-ig ;-) de azért az a 600m emelkedő (nagyjából 1-1.5 óra alatt) a végén elég kemény volt.

Marhára tetszik! Merre készültek a képek?

Néha megéri megszenvedni egy jó kilátásért, legyen az gyalogosan vagy biciklivel. Pl. egy múlt nyári mászkálásról:

http://www.kephost.com/images/2014/05/28/IMG_5405Panorama.jpg

http://www.kephost.com/images/2014/05/28/IMG_5423Panorama.jpg

http://www.kephost.com/images/2014/05/28/IMG_5464Panorama.jpg

Ja meg, mert fizet nekik a GoPro :)
Kamera: és annak mi értelme van, amikor a sisakjára szerelt kamerával a saját arcát veszi totálplánba? nem értem én ezt a modern világot

Tudom, hogy mondjuk a videón látható biciklizésnek az a lényege, hogy megoldják a helyzetet. Csak felmerült bennem a téma, illetve mindig, amikor ilyet látok.
Nekem a legutolsó extrém élményem az volt, hogy felmásztam a Badacsony hegy feléig, és meg kell, hogy mondjam, abszolút se láttam se hallottam, csak a tüdőmet köpdöstem kifele addig, amíg meg nem álltam pihenni egy jó helyen, ahol a fák nem zavarták a kilátást. Na de utána, hogy leültem, és csak bámultam kifelé, na az nagyon jó volt.

Amúgy meg lehet, hogy azért rögzítik kamerával, hogy utólag lássák merre is jártak, mit nem vettek észre.:)

Senki nem mondta, hogy ezen sportok kedvelői olyan részletességgel kívánnak szemlélődni a tájban, mint egy sétálgató turista.:)
Te is tudod, hogy egészen más a természetben űzni kedvenc sportodat, mint mondjuk egy fülledt, mesterséges környezetben, mondjuk egy tornateremben. Furcsa dolog, de mikor erdőbe jártam futni, akkor tudtam közben figyelni a tájra(ha nem is akkora részletességgel, mint gyalogosan), de az igazi varázsa abban volt, hogy friss levegőn, természetes környezetben végeztem.
Ráadásul egy extrém sportoló többek között azért végzi ezen tevékenységeket a természetben, mert sokkal több váratlan helyzettel, akadállyal, kihívással találkozhat, mint egy ismert, illetve mesterségesen előállított, berendezett helyszínen.
Amúgy értem mire gondolsz, de próbáld ki, hogy milyen egy tornateremben körbe-körbe futkározni és utána menj fel mondjuk Normafára(az még nem is extrém környezet). Érezni fogod a különbséget és meglepő módon tudsz majd figyelni a környezetre, természetre is.

Van némi alapja annak amit mond, de nagyon függ a tevékenység tipusától. Én pl. szoktam bicajozni és direkt érdekesebb helyeket választok (és lehetőleg mindig valami újat), mert másképp elunom az életem, és sokszor megállok nézelődni/fényképezni. Van egy ismerősöm aki futni szokott és ő is azt mondja, hogy csak akkor tudja normálisan élvezni a tájat ha csak lazán kocog és nem éppen azon fáradozik hogy az egyéni rekordját javitsa.

Szóval szerintem két eset van:
1. Laza futás, bicajozás ahova direkt azért mész hogy a tájat csodáld és közben mozogj is egy kicsit (én ezt szoktam művelni).
2. Komolyabb edzés, ilyenkor nem sokat fogsz látni a tájból, szóval nem olyan lényeges hogy a Grand Canyon mentén futsz, vagy éppen egy közeli erdő szélén (sőt ilyenkor egy ismertebb helyszin előnyösebb, mert jobban tudsz koncentrálni az adott tevékenységre).

De komolyan gondoltam, és azért is kérdeztem. De kifejtem bővebben, hogy gondolom ezt a badarságot.

Ülök egy kerékpáron, ami elég gyorsan megy, két kézzel fogom a kormányt. Mivel nem a mezőn kerekezek, hanem egy sziklás, köves, csúszós hegyoldalban, ezért eléggé koncentrálni kell, figyelni az utat magam előtt, sőt úgy képzelem, hogy igazán magam elé kell figyelni és nem mondjuk a horizontot, vagy nem jobbra balra a szemközti hegyet meg a völgyet. Na mármost ugye két kézzel kapaszkodok a kormányba, tekerek mint állat, miközben nagyon koncentrálok. Ezek után van-e időm elmélázni a táj szépségén, észrevenni a hegy aljában kérődző tehenet? Ha van szuper, ha nem, akkor meg csak felmerül a kérdés bennem, és inkább ez viszont a tájfutásra vonatkozik, amikor is eszeveszetten rohangálok az erdőn-mezőn keresve a következő pontot térképpel a kezemben, hogy minek is megyek ki a természetbe, ha rohanok, és másra figyelek? Mondjuk miért megy ki valaki a videón látható hegyekbe, ha csak végigcsapat rajta.
És tetézem a bajt, de ugyanez érvényes a sziklamászókra is. Küzdenek órákat, hogy felmenjenek egy sziklára, felérnek, aztán öt perc múlva meg indulnak le, mert annyira azért nem érdekes. Értem én, hogy kihívás, de felesleges kies és kietlen tájakra elmenni ezért. (nem nagyon vagyok ilyen adrenalin függő típus, aki keresi az extrém kihívásokat, lehet, ezért nem értem meg)

Ja és a mínuszt nem én adtam ám.

"a tájból, a kilátásból semmit sem érzékel úgy, mintha csak sétafikálna. És akkor meg minek mondjuk tájfutni, meg hegyikerékpározni, szép helyeken?"

Ezt ugye te sem gondoltad komolyan?

Még gyalog se.

Az viszont mindig érdekelt az ilyen extrém biciklizésnél, tájfutásnál és hasonlóknál, hogy lát az ember valamit is? Mert gondolom baromira koncentrálni kell, szóval el tudom képzelni, hogy a tájból, a kilátásból semmit sem érzékel úgy, mintha csak sétafikálna. És akkor meg minek mondjuk tájfutni, meg hegyikerékpározni, szép helyeken?