Számos Budapest témájú videó készült az elmúlt időkben, azonban ez az első amely nem a nevezetességekre koncentrál. Az ismert helyszínek és épületek mellett városszerte találunk igazi kincseket, ezekből készült ez az összeállítás.
Budapest nevezetességek nélkül, avagy Budapest „landmarkless”
Basszus láttál már engem fényképezni !?!?!? :) és tényleg szoktam így, de egyébként meg van ennek a stílusnak a haszna. Mondjuk külföldön vagy, ahol ugye nem gyakran jár az ember, tegyük fel ott áll az ember az Eiffel torony előtt, na most nincs sok idő, mert sokan vannak, meg hát kéne mást is nézni, naná hogy az ember gyorsan csinál egy tucat képet, aztán majd otthon kiválogatja, és egy biztos jó lesz. És nincs az, mint régen, hogy egy hétre jut 2X24 kocka, és vigyázni kell, mert kifogy a film és drága az előhívás.
Nem tudom, van azért a turista fotó és van a művészi fotó. A kettő szép, ha találkozik, de nem kötelező szerintem. Plusz valljuk be, rengeteg embernek lóg a nyakában az objektíves gép, mert az hasonlít a régi gépekre, de fingja nincs, miket lehet rajta állítani, vagy annak mi az értelme. A többségnek be van állítva a tekerentyű a piros fényképező ikonra, aztán mehet. És így is születnek azért jó képek. Meg, én pl. szoktam józsefvárosban, terézvárosban fényképezni, de szinte sose viszem magammal a jobb gépet, csak a kompaktot, egyrészt mert elfér a zsebemben, másrészt mert nem szeretnék sok időt tölteni az állítgatással, mert még a végén feltűnök valamelyik őslakosnak, hogy milyen gép van már a kezemben.
Na de ez is, mármint a japán stílus is egy stílus, a kompozíció is valami, a szépen komponált képek is valamik, mindegyik más.
"De jól esik néha az abszolút sallangmentesség, meg a tökéletlenség." - tisztára mint a japán turisták, akiknek a nyakában ott lóg a fotógép és mindent kattintgatnak lefelé különösebb beállítások nélkül :)))))
Tudom, meg igazad is van. Csak nem vagyok maximalista, sőt értékelem a minimális, a természetes, és az egyszerű dolgokat. Nem mondom, amikor fényképezek, mondjuk nagyon szeretek napfelkeltét fényképezni, meg hajnalban, ahogy suhannak a kocsik és húzzák a fénycsíkot, szóval akkor én is agyon állítgatom a gépet, hogy minél jobb legyen, mert naná, hogy az automata funkció nem tudja megadni azt, amit kívánok. Szóval értem én a technikát, meg a lehetőségeket, meg élek is vele, amúgy. De jól esik néha az abszolút sallangmentesség, meg a tökéletlenség.
Szerintem meg ezek a funkciók ( fehéregyensúlyt, iso, záridő, stb. ) elméletileg arra a célra szolgálnak, hogy egy adott képből a saját ízlésvilágodnak megfelelően kihozd a maximumot.
Az agyon effektezésről én beszéltem, hogy felüdülés számomra egy nem korrigált videót, vagy képet nézni a mai világban. azért merült fel ez bennem, mert itt egy jó videó, ami nem profi munka persze, vagy látszólag nem az, de már felmerül, hogy ezt meg azt kéne állítgatni. Ez el tudja venni a lelkes amatőrök kedvét, ha legalábbis hallgatnak a profikra, mert bár mindenki már fotósnak és videósnak érzi magát a mai világban, mert van a zsebében pár megapixel, de attól még, hogy egy képen nincs beállítva megfelelően minden, vagy nem drága géppel készült, attól még lehet jó egy kép, vagy egy videó, az jelenthet valamit a készítőjének és a nézőnek is. Én sem vagyok szakértő amúgy, de azt azért tapasztaltam, hogy a kis gagyi gépemen, és a profin is, nem feltétlenül lesz jobb, vagy legalábbis számomra kellemesebb a kép, akkor, amikor beállítom a fehéregyensúlyt, vagy az iso érzékenységet, vagy a záridőt, meg a többit. Profibb talán igen, de értéket számomra nem mindig adnak a szépen komponált és beállított képek. Illetve, csak, ha ilyet akarok látni. És így merült fel bennem közben az is, hogy az sem mindig ad értéket, amikor direkt régiesre, vagy kopottra, vagy naplementeszínűre effekteznek egy képet. Szóval jó ez a gagyi természetesség néha.
De maga a videó attól még ötletes, és szép, és jó, bárhogy is nincs jól beállítva.
Nem vagyok szakértő, de szerintem a helyes fehéregyensúllyal épp hogy élethűbbek a képek. A szemed sokkal jobban "be tudja állítani" mint az olcsóbb gépek, a drágábbak gondolom mivel jobbak ebben, közel olyan képet csinálnak mint a szemed. Agyoneffektezésről meg nem beszélt a kolléga.
Miért? Egy átlagos ember, átlagos gépe így látja a dolgokat, és gondolom valahol ez is volt a lényeg, hogy ne a csilivili profi HD filmekhez hasonlítson, ahol a fő látványosságok vannak lefilmezve, hanem olyan film legyen, és nagyjából azt mutassa, amit az utca embere is láthat. Az én fényképezőgépem is kb. ilyen fotókat csinál, nincs polárszűrő, nincs fehéregyensúly, illetve van, csak ha süt a nap, akkor mindegy is, meg nem is állítgat az ember egy kompakt gépen ilyet. Szerintem ezek a profiknak valók, én spec. igen nagyra tudom értékelni az egyszerűséget és a valódiságot. Sőt, kifejezetten üdítő egy ilyen "egyszerű" és ezek szerint nagyon amatőr videót, vagy hasonló fényképeket látni a sok instagrammos, HDR-es, és agyon effektezett és szűrőzött, utólag korrigált képek, videók után.
Nem tudom, van azért a turista fotó és van a művészi fotó. A kettő szép, ha találkozik, de nem kötelező szerintem. Plusz valljuk be, rengeteg embernek lóg a nyakában az objektíves gép, mert az hasonlít a régi gépekre, de fingja nincs, miket lehet rajta állítani, vagy annak mi az értelme. A többségnek be van állítva a tekerentyű a piros fényképező ikonra, aztán mehet. És így is születnek azért jó képek. Meg, én pl. szoktam józsefvárosban, terézvárosban fényképezni, de szinte sose viszem magammal a jobb gépet, csak a kompaktot, egyrészt mert elfér a zsebemben, másrészt mert nem szeretnék sok időt tölteni az állítgatással, mert még a végén feltűnök valamelyik őslakosnak, hogy milyen gép van már a kezemben.
Na de ez is, mármint a japán stílus is egy stílus, a kompozíció is valami, a szépen komponált képek is valamik, mindegyik más.