Vinnie Myers tetoválóművész arra specializálódott, hogy masztektómián átesett nőkkel tegyen olyat, amire még a legjobb plasztikai sebészek sem képesek, mellbimbót „varázsoljon” nekik.
Egy ember lényének normális esetben csak egyik része, hogy történetesen milyen neműnek született, nem szabadna ennek az égegyadta világon mindent befolyásolnia. Viszont elmenni sem lehet mellette, mert nyilván nagyon fontos része ez mindenki életének. Az önértékelést, egyáltalán önmaga definiálását is meghatározza, hogy nő vagy férfi az illető, illetve rendelkezik -e az ehhez kötődő, mindenki más számára is egyértelmű külső jegyekkel.
A mellnek mint a nőiesség egyik ősi szimbólumának elvesztése egy nőnél ugyanolyan letaglózó hatású mint férfiaknál a pénisz amputálása lehet. Lehet élni persze nélküle, sőt, szaporodni is, a nemi funkció nem is biztos, hogy sérül a hiány miatt, de mégis egészen másként fog a többi ember és az illető önmaga is tekinteni a testére, szóval óhatatlanul megváltozik tőle az élete. Belül lehet, hogy ugyanaz az ember marad, de kívül drasztikus, negatív változás zajlik rajta, ami nyilván kihat az önértékelésére.
Ez bármilyen más szerv, végtag csonkolása esetén (itt is erről van szó végül is) ugyanúgy megtörténik, egy lábát / kezét elvesztett embernek ugyanúgy nehéz lehet megbékélni a megváltozott helyzettel (egy végtag ráadásul nehezebben is pótolható mind a funkció, mind a fizikai megjelenés tekintetében, mint egy mell), de a mell elvesztésével nem csak egy szerv, hanem a nőiesség és annak megélése is csonkolódik, ezért lehet talán nehezebb ebbe beletörődni.
Ez az egész mell kérdés dolog furcsa. Mert állítólag az van, hogy mi férfiak mellmániásak vagyunk, és van is ebben valami, de ez csak addig fontos, amíg nézelődik az ember, meg hajtja a luvnyákat. Szerintem komoly kapcsolatban, meg értelmes embereknél már abszolút nem számít, ha a nőnek nem peckes a melle, lóg, vagy csálé vagy akármi hiba van benne. Eleve milyen kevés nőnek igazán szép tökéletes a melle a nagykönyv szerint nézve. Na mármost szegény nők, azért mindent elkövetnek, hogy olyan mellük legyen, amiről úgy gondolják, hogy az kell a férfiaknak, csak éppen lehet, hogy 10-ed annyi tiszteletet, meg szeretetet nem kap az a nő, akinek varázsdudája van, de agyilag ennyit is ér, mint az, akinek vannak hibái, de közben meg jó és tisztességes nő. Furcsa az is, hogy a nők, mármint egy részük, azt gondolja, attól lesz nő, ha jók a melleik, attól lesz meg a nőiessége, közben szerintem ez nem elvárás. Mondom normális embereknél.
Viszont azt értem, hogy ha egy nő elveszti a mellét, akkor valamit elveszt magából, bár szerintem még egy férfi se dobta ki az asszonyt, azért mert rákos volt, vagy valami baja volt, és nem volt melle vagy mellbimbója azután. Én inkább úgy gondolom, hogy nem a csábító nőiességüket gondolják elveszve a nők, hanem az anyaság féle nőiességet. Bár nem vagyok nő nem tudhatom.
De valahol viszont nagyon furcsa ez, hogy mellbimbót tetováltasson magára valaki, a látvány kedvéért, illetve ez se állja meg a helyét, mert normális esetben ő látja, meg a barátja/férje/nője, szóval annyira intim és nem látható dolog, hogy igazából senkit sem zavar, csak a szenvedő alanyt.
De azért jó dolog, hogy valaki segít a nőknek, viszont lehet, hogy meglepődnék ha egy ilyen sík mellbimbó jönne velem szemben, aminek csak térhatása van.
Ez inkább azokról a nőkről szól, akik érintettek a témában. Szerintem őket jobban zavarja, hogy eltérnek az átlagostól és ez komoly lelki problémákat okozhat nekik.
Speciel engem jobban zavar, ha a mellbimbó másik végén nem nő van... ;)
A mellnek mint a nőiesség egyik ősi szimbólumának elvesztése egy nőnél ugyanolyan letaglózó hatású mint férfiaknál a pénisz amputálása lehet. Lehet élni persze nélküle, sőt, szaporodni is, a nemi funkció nem is biztos, hogy sérül a hiány miatt, de mégis egészen másként fog a többi ember és az illető önmaga is tekinteni a testére, szóval óhatatlanul megváltozik tőle az élete. Belül lehet, hogy ugyanaz az ember marad, de kívül drasztikus, negatív változás zajlik rajta, ami nyilván kihat az önértékelésére.
Ez bármilyen más szerv, végtag csonkolása esetén (itt is erről van szó végül is) ugyanúgy megtörténik, egy lábát / kezét elvesztett embernek ugyanúgy nehéz lehet megbékélni a megváltozott helyzettel (egy végtag ráadásul nehezebben is pótolható mind a funkció, mind a fizikai megjelenés tekintetében, mint egy mell), de a mell elvesztésével nem csak egy szerv, hanem a nőiesség és annak megélése is csonkolódik, ezért lehet talán nehezebb ebbe beletörődni.