Best of Izé

paradox, de attól érezzük magunkat jobban, ha panaszkodhatunk, siránkozhatunk (apróságokon, pláne ha nincs is igazán miért) és erre találunk a legkönnyebben hallgatóságot. Na ez a hungarikum, amit máshol nem értenek.

Most nem azért, de a cikk alatt végigfutva a többi hír címszavát, mégis mit várnak, mitől legyen az ember boldog? és miért ne legyek depis? Ilyenek vagyunk és kész. Az egyetlen igazság az, hogy elégedetlenek vagyunk, de nem teszünk semmit azért, hogy ne legyünk azok. Úgy nagy átlagban. Viszont ez az elégedetlenség, boldogtalanság és lustaság előbbre vihet, mint az önelégült boldog elégedettség és megnyugvás, mert így legalább motivál minket valami, mozgat, kitalálhatunk valamit, hogy jobb legyen, hogy ne kelljen annyit dolgozni, van hova fejlődni és előbbre jutni. Szóval sokkal jobb nekünk, mint az osztrákoknak, plusz ők annyira jók és boldogok és magasan vannak, hogy onnan csak koppanni és süllyedni lehet. Bezzeg nekünk perspektívánk van!

Minek örüljek? A havi éhbérnek és a hitelnek? Ugyan miért is lennék boldog amikor kizsákmányolnak.

:)

Szerintem az osztrákoknál csak hegyek vannak, ennél azért nálunk változatosabb a táj, nem kell messzire utaznunk, hogy szép helyeket lássunk. Egyszerűen más népek tudnak kultúráltabbak lenni nálunk, és nem az ezer éves múltukban keseregnek. Én pl. Ausztriában lennék nagyon depis, pont a táj miatt, a szépen rendezett falvak miatt, én pl. sokkal jobban élvezem ezt a félig balkáni állapotot, ami itt van.

Egyszerűen csak azért boldogtalanok a magyarok mert megpróbálnak rájuk kényszeríteni egy olyan világot amit nem éreznek a sajátjuknak.

Pont ezekkel az állandó összehasonlításokkal teszik ezt. Miért vagyunk szarabbak mint ezek, vagy azok, vagy amazok. Miért jobb nálunk ez is, meg az is, meg az összes többi. Két népet összehasonlítani olyan mint krokodilt a villanyborotvával. Ettől a magyarok rosszul érzik magukat, megpróbálnak alkalmazkodni az amerikaiakhoz, a németekhez, az osztrákokhoz, a kínaiakhoz, a japánokhoz és mindenki máshoz, csak azt felejtik el, hogy kik ők valójában és foszladozó zombiként görcsösen próbálnak olyanok lenni mint mindenki más a világon, mindezt a "légy egyedi" szlogen nevében.

Ha egyszer az életben mindenki leszarná, hogy milyen a másik és hogy ő miért nem lehet olyan, hanem azzal foglalkozna, hogy ő maga milyen és, hogy miért jó hogy ő olyan amilyen, akkor mindenki kibaszottul boldog lenne. De szerencsére van egy állami médiánk ami gondoskodik arról, hogy fent maradjon az a látszat, hogy minden és mindenki szar ami és aki magyar. Aztán meg jól elcsodálkoznak rajta, hogy a magyarok boldogtalanok.

Ja. Az Index közgazdászai magyarok?:))

Ott van az a sok hegy, gyönyörű táj ahol kipihenheti magát az osztrák. Emiatt nem is kell kifüggeszteniük a falra tájképeket, csak ki kell nézniük az ablakon.
És nem kell ahhoz közgazdásznak lenni, hogy rájöjj miért nem vagy boldog. Mert nem engeded magad! Mert feltételekhez kötöd állandóan. Majd akkor boldog leszek, ha, majd akkor örülni fogok, ha...
Amit sokat ismételsz, abban egyre jobb leszel. És innentől már csak hozzáállás kérdése, mennyire vagy kitartó erősíteni az elgyengült boldogságizmaidat arra törekedve, hogy azt vedd észre minek örülhetsz, mintsem azt, hogy minek nem :)

Igaz!

Magyar közgazdászok? Ugyan, ez valami vicc akar lenni?

Azért azt ne felejtsük el, hogy van nekik egy Conchitajuk elrettentő példának. Így aki nem hasonlít rá, már boldog ember.