Óóóó azt a boldogságos mindenit. Boldogság....mindenkinek mást jelent, pont. Mindenki más életpályát fut be. Közel sem vagyok gazdag, nem tudok pl. még saját házat venni, van egy kis félre tett pénzem, ennyi. Ha az ölembe hullana 100 millió boldogabb lennék, ha önerőből szerezném, akkor még boldogabb, nyilván az ebből fakadó módosulások az életemben, számomra megjósolhatatlanok, mivel még nem volta annyim. Így csak valószínűsítem, hogy igen, b*ssza meg boldogabb lennék.
De, hogy határozottan kijelentsem, hogy most boldog vagyok, nem hiszem. Jelenleg nem vagyok az, és az ok, nem is a pénz, ahogy a legtöbb ember életében sem, csak arra olyan egyszerű fogni.
Biztos hallottatok már arról a kutatásról, amiben embereket arról kérdeztek, mit szeretnének jobban (nem pontos összegeket írok, különben sem magyarországi kísérlet volt): 400e-et keresni úgy, hogy a legtöbb ember körülötte 350e-et keres, vagy 500e-et keresni úgy, hogy a legtöbb ember a környezetében 550e-et keres. Gondolom egyértelmű mi volt a válaszok nagy többsége. Akik nem hallottak róla: igen, az első. :)
A pénznél mi fontosabb? A megkeresésének a képessége. Nem mindegy, hogy benzinkutas vagy, benzinkutad van, vagy olajmeződ.
Mindhárom ember lehet boldog mindettől függetlenül, ha a boldogságát nem köti feltételekhez.
Azt felejti el sok ember h a pénz az csak egy eszköz nem pedig a cél.
És emiatt azt hiszi h a pénz majd boldogítja. Pedig szerintem nem fogja.
Nem a pénz tesz boldoggá hanem h úgy élj ahogy szeretnél és h megvalósítsd a céljaidat.
Ehhez a pénz csak egy segítség. Komoly segítség de mégis csak egy eszköz a sok közül.
Őszintén? Igaz is meg nem is. Kb minden amit ma meg lehet szerezni, elérhető azért fizetni kell. Nem maga a pénz boldogit, hanem az, hogy meg tudjuk tenni amit szeretnék, gond nélkül tudjunk időt forditani arra amit akarunk/ akire akarjuk. Nem azért "boldogit" a pénz, mert jujdejó, pénz, hanem mert nem kell azon agyalni, hogy "ha ezt most megteszem akkor hány napig nem fogok enni"... Tehát közvetve...én azt mondom boldogit, és nem is azért mert "amit veszünk rajta" hanem hanem az, hogy ami épp eszedbe jut, vagy szükség van rá, az elérhető mindenféle mellékkörülmény nélkül.
Tegnap beszeltem egy ismerosommel, gebasz van a labaval es mondja, hogy 1 injekcio annyi a terdebe, amennyi a minimalber Magyarorszagon. Nem tamogatott allamilalag, de iszonyat boldog tole, mert ujra tud normalisan jarni, stb. Szoval ohm, igen, boldogit.
Nagyon sarkosan fogalmazva úgy mondanám, hogy ha van pénzed még nem biztos, hogy boldog vagy, de ha nincs akkor biztos, hogy nem.
Igen, tudom, vannak kivételek. Vannak boldog szegények is. Csak ők meg a nagy boldogságukban jól elbújtak. Amikor megélhetésre sem igazán futja, akkor egész egyszerűen olyan korlátok között élsz, ami egy túlélési stratégiára kényszerít a kibontakozásod lehetősége helyett. Az ember meg úgy működik, hogy a lehetetlennek tűnő vágyakat egész egyszerűen kizárja és fokozatosan a vágyaiból ad lejjebb pont azért, hogy valamiben mégis örömét tudja lelni. Ez színtiszta - és persze érthető - érzelmi önvédelem.
Anyagi szempontból mondjuk a havi 20 ezer és 1 millió között jóval nagyobb a szabadságérzet különbség mint 1 millió és 100 millió között. Én azt mondom, hogy mindenkinek máshol, de mindenképpen van egy olyan küszöb, ami felett már tényleg nem boldogít a pénz, de alatta kőkeményen rombolja a lelket.
Ezek a gondok nem feltétlenül a túl sok pénztől vannak, hanem, hogy túl gyorsan jutott hozzá. Ha szép lassan, egy élet munkája által gazdagodott volna meg, akkor valószínüleg nem ezeket a példákat hozta volna fel.
- "Nem panaszkodhatsz": de panaszkodhatsz, hiszen a környezeted szép lassan megszokja, hogy neked is lehetnek gondjaid. A Jújingoknak is voltak és panaszkodtak is :)
- "Mindenki akar tőled valamit": olyan nőt kell elvenni, akinek szintén van egy csomó pénze,így nincs vita. A gazdagok általában gazdagokkal szoktak házasodni márjórégóta. Lásd Jújingok :)
Család, baráti kör: már mindenkinek megvan mindene, nincs gond kölcsönkérésekkel. Lásd Jújingok :)
- "Értéktelenné váló dolgok" : ebben van igazság, sajnos sokan nem jönnek rá soha.
(nem tenném rá a nyakamat, hogy ezt tényleg egy multimiliomos írása)
Ki is a boldogabb? Egy szegény ember akinek nem sok minden van, és van ideje a családjára, van szabad ideje, és tud eleget pihenni? Vagy az aki reggeltől estig a nagyvállalatát igazgatja, és közben kimarad a családja nagy eseményeiről, és nincs ideje leülni a gyereke mellé, vagy éppen állandóan fáradt és ideges, mert a sok pénz nagy felelősséggel is jár?
Sztem nem lehet egyértelműen megmondani, mindkét esetben vannak nehézségek.
Végeredményben sztem az a boldog, aki megtalálja a boldogságot abban amije van, és ami neki jutott az életben függetlenül attól, hogy gazdag, vagy sem.
Inkább a hiánya szomorít, vagy nehezíti meg az életet. Persze, hogy nem boldogít egy szint felett, meg nem a pénz a boldogság, hanem a szeretet a béke és az egészség meg a többi maszlag. Illetve meg kéne először is definiálni, hogy mi a boldogság?
Régen egy falusi apának, egy szegény családban akár 7-8 gyereket is etetni kellet, és a mindennapi betevőért küzdeni, mégis sok ilyen öreg állítja, hogy boldog élete volt. A pénz sztem inkább csak levesz pár terhet az emberről, és könnyebbé teszi az életet, de ez nem egyenlő a boldogsággal. Az igazi boldogság teljesen másban keresendő: harmonikus, békés családi élet, gyermek(ek), szerető családtagok, odaadó, igaz barátok stb.
A pénz véleményem szerint már csak azért sem boldogít, mert az ember mindig egyre többet, és többet akar belőle. Ezzel ellentétben, ha valami boldoggá teszi az embert, az egyben elégedetté is teszi, és egyfajta megnyugvást nyújt, hogy ez így jó ahogy van, nem kell még több belőle.
Ismerek gazdag embereket, akik nem boldogak, mert mondjuk nem lehet gyerekük. Ők mit érnének a világ összes pénzével is?
Sztem aki azt mondja, hogy a pénz boldoggá teszi, egyszerűen kompenzálni akar valami nagy hiányosságot az életében.
Nem értem a csávó problémáit. Ha televan pénzzel, és mondjuk nem talál őszinte barátokat vagy élettársat, fogja magát, költözzön odébb, vegyen fel álnevet és rendezkedjen be átlagpolgárnak. Ha ilyen fiatal, nosza, szánjon rá pár évet, hogy találjon magának egy nőt aki nem a pénzéért szereti. Aztán ha szereti átlagembernek is, akkor utána szeretni fogja milliomosnak is.
akit nem boldogít dobjon meg egy milliárddal! Én tutira értékelném a dolgot. Épp munkahely keresésben vagyok pályakezdőként, még az ősökkel lakok, 0 Ft van a számlámon, és pont azon gondolkoztam, hogy milyen jó lehet annak, akinek van annyi della a farzsebében, hogyha valami adódik nem kell a száját húzogatni, hogy vazze erre honnan szedjek pénzt. 100 millió forintot azonnal el tudnék költeni olyan dolgokra, amikre nem is mondanátok azt, hogy rongyrázásba kezdett a csávó, 200 millióból az álmaimra is futná
A pénz igenis boldogít ha jól tudod kezelni. Nem ész nélkül elverni. Ha meg tudod valósítani az álmaidat, hobbidat, akkor sokkal boldogabb leszel. Valakinek plasztikai sebészet, egy távoli hely, egy nagy ház, vagy akár egy érdekes program a világ túlsó felén. De nem egyszerre.
De, hogy határozottan kijelentsem, hogy most boldog vagyok, nem hiszem. Jelenleg nem vagyok az, és az ok, nem is a pénz, ahogy a legtöbb ember életében sem, csak arra olyan egyszerű fogni.