Nekem sem tetszik ebben a formában, mert az igazság az, hogy például rám sem figyel senki. Meg rád/rátok sem. Miért? Kellene? Más formában : miért kellene? Én nem is igénylem. Rájuk viszont kell, és én azt látom, hogy általában az emberek együtt éreznek a fogyatékkal élőkkel, és segíteni szeretnének nekik ... ők (illetve egy kis százalékuk) viszont pont ettől (is) vannak felháborodva, hogy máshogyan kezelik őket, mert az már megkülönböztetés. Persze ha valaki meg leszarja és átgázol rajtuk, akkor" az a baj". Észrevették, hogy ezt jól meg lehet lovagolni, és ilyen módon a sértődés számukra mindig jogos. Persze ez így durva általánosítás, nem általában, csak pár emberre vonatkozik, de pont ők azok, akik mindenhol publikálnak. Két idézet illik ide:
"...a köznapi emberekre az jellemző, hogy osztozunk egy jelképes tőrön: öntükrözésünk gondjain.
Megsebezzük magunkat ezzel a tőrrel, és vérzünk; az öntükrözés láncainak pedig az a szerepe, hogy azt az érzést nyújtsák nekünk, hogy együtt vérzünk, hogy valami csodás dolgon, az emberi mivoltunkon osztozunk.
De ha alaposabban szemügyre vesszük a dolgot, felfedezzük, hogy egymagunkban vérzünk, hogy nem osztozunk semmin sem, hogy nem teszünk mást, csak kezelhető, valótlan, mesterséges tükörképünkkel játszadozunk."
(Carlos Castaneda)
És szintén tőle:
"Örökségünk nem más, mint egy karám, amelyet mi erőddé változtattunk, hogy védelmezzük az énünket – vagy még inkább börtönné, ahol energiáink kimerülnek az életen át tartó rabság következtében. Legjobb éveinket,érzéseink és erőnk legjavát pazaroljuk arra, hogy örökké javítgatjuk és foltozgatjuk ezt az építményt – az építményt, amivel saját magunkat azonosítjuk. – A felnövekvő gyermek, ahogy társadalmi lénnyé válik, saját fontosságának hamis bizonyítékait követeli. És ami kezdetben az önvédelem egészséges érzése volt, végül nem lesz más, mint önző, lármás követelődzés, hogy megszerezze mások figyelmét. Az összes ajándék közül, amit kaptunk, az önfontosság érzése a legvégzetesebb, mivel egy mágikus, élettel teli teremtményt arrogáns, nyomorult, báj nélküli szörnyeteggé változtat."
Szerintem pedig jobb módja ez a figyelem felhívásának, mint egy nyálas, csöpögős, adjegyszázalékot videó. Mert igen, figyelmet akarnak ezzel felkelteni, vagy mi, elmondják, ők hogy érzik, őket mi zavarja. És azért van benne igazság. Mint amit a nagyfejű mond, hogy azt hiszi az ember, hogy idióta, vagy süket, mert nagy a feje, vagy rosszul beszél. Nem igazán tudjuk kezelni az ilyen embereket.
Más kérdés, hogy valóban ők mások, ezzel egyet is értek izé012-vel, szóval nehéz és lehetetlen őket ugyanúgy kezelni. De szerintem nem is azt akarják, hogy ugyanolyan embereknek tekintsék a nyomikat, mint a nem nyomikat, hanem csak helyesen bánjanak velük, és bár mások, de egyenrangúak az egészségesekkel. Nehéz lehet mondjuk egy kerekesszékben ülve úgy, hogy az ember nem tud bemenni ide vagy oda. Bár el is kell fogadni, hogy kerekes székben ül, ami eleve korlátozza.
Na mindegy, nekem azért is tetszett a videó, mert ezzel engedélyt adtak arra, hogy röhögjek rajtuk, vannak benne gyöngyszemek. Mondjuk csúnya dolog, de amúgy is képes vagyok röhögni rajtuk, de bárkin is adott esetben..
Biztos sokan lesznek akik nem értenek egyet de engem kifejezetten irritált ez a videó.
Az jött le belőle h 'ÉN MÁS VAGYOK MINT TI EZÉRT FIGYELJETEK RÁM ÉS HA NEM TESZITEK AKKOR TI ROSSZAK VAGYTOK!' Nem pedig az h 'én is egy vagyok közületek'. Olyan volt mint a melegfelvonulók a kamionokon csak egy másik kiadásban. Kifejezetten egy másokat hibáztató és követelődző érzetet keltett.
"...a köznapi emberekre az jellemző, hogy osztozunk egy jelképes tőrön: öntükrözésünk gondjain.
Megsebezzük magunkat ezzel a tőrrel, és vérzünk; az öntükrözés láncainak pedig az a szerepe, hogy azt az érzést nyújtsák nekünk, hogy együtt vérzünk, hogy valami csodás dolgon, az emberi mivoltunkon osztozunk.
De ha alaposabban szemügyre vesszük a dolgot, felfedezzük, hogy egymagunkban vérzünk, hogy nem osztozunk semmin sem, hogy nem teszünk mást, csak kezelhető, valótlan, mesterséges tükörképünkkel játszadozunk."
(Carlos Castaneda)
És szintén tőle:
"Örökségünk nem más, mint egy karám, amelyet mi erőddé változtattunk, hogy védelmezzük az énünket – vagy még inkább börtönné, ahol energiáink kimerülnek az életen át tartó rabság következtében. Legjobb éveinket,érzéseink és erőnk legjavát pazaroljuk arra, hogy örökké javítgatjuk és foltozgatjuk ezt az építményt – az építményt, amivel saját magunkat azonosítjuk. – A felnövekvő gyermek, ahogy társadalmi lénnyé válik, saját fontosságának hamis bizonyítékait követeli. És ami kezdetben az önvédelem egészséges érzése volt, végül nem lesz más, mint önző, lármás követelődzés, hogy megszerezze mások figyelmét. Az összes ajándék közül, amit kaptunk, az önfontosság érzése a legvégzetesebb, mivel egy mágikus, élettel teli teremtményt arrogáns, nyomorult, báj nélküli szörnyeteggé változtat."