2. A halálunk roppant összetett téma. Ugye, az Idő Nagyúr (Isten leánykori neve) mindannyiunkat legyőz. Ezzel együtt magamnak nem hosszú életet szoktam kívánni, hanem könnyű, lehetőleg észrevétlen halált. Ne kelljen utolsó időmben - hónapok, hetek, napok? - megbánni még azt is, hogy egyáltalán a világra jöttem.
Az elengedés úgyszintén bonyolult. Egy közeli ismerősöm szakemberként foglalkozik e témával. De még így sem tudom, kinek rosszabb: aki elmegy, vagy annak, aki marad.
A hosszan tartó, kölcsönös szeretet pedig manapság, amikor az agresszív reakció mindennapos, nagyon megbecsülendő, és ahogy írtad, tiszteletre méltó dolog....
Hat rám a környezetem, valószínű a sok baromság, ami kering mostanában az emberek között idegesebbé tesz. Illetve egyre kevésbé tolerálom, amikor magamat normális embernek tartva azt éreztetik velem, hogy én vagyok a hülye. Ezt nem rád értem most, csak ettől türelmetlenebb lettem, leszek, vagyok. Van amikor nincs is kedvem hozzászólni valamihez, pont ezért, hogy ne legyen meddő vita, de van amikor muszáj.
On: akkor is szép az, amikor emberek így megöregednek egymás mellett és szeretik egymást, és egyben szomorú, hogy a bácsinak el kell engednie a nénit, bármennyire is ez az élet rendje, vagy a néninek is jobb lesz már.
3. bekezdés: Nem a két poszt összehasonlítása a lényeg, hanem a rájuk írt kommenteké.
4. bekezdés: Igen , pár hónapja még tényleg ilyen voltál, de aztán történt valami változás, ami nem vált előnyödre. Azt meg csak remélni tudom, hogy nem jut odáig a dolog, hogy ha valaki ellentmond neked, előveszed a zsebtaglódat, és fejbevágod... :)
De most komolyan. Olvasd már végig annál a posztnál, hogy miket írtam! Én nem voltam rest, és végignéztem, és továbbra is fenntartom, hogy nem helyeseltem azt hogy egy öreget le kell ütni, viszont, de, csak, azonban azt kifejtettem, hogy nem feltétlenül érdemelnek tiszteletet az öregek. Mit kéne nem tagadnom, vagy bocsolnom, vagy elismernem?
Nem veszem magamra amúgy, de ha például az egyik posztnál azt mondom, hogy a kurva anyját a cigányoknak, hozzám is betörtek már és elvitték a tévémet, másik posztban meg mondjuk lenne egy szép cigány csaj, akire azt mondanám, hogy jó csaj, vinném, vagy egy harmadiknál meg pont azt mondanám, hogy az összes cigány munkatársam rendes, dolgos ember, akikről példát vehetne sok nem cigány, akkor ezek nem zárnák ki egymást.
Itt, ebben a posztban a szeretet volt a lényeg, ami két ember között sok éve tart, ehhez amúgy nem is kell annyira öregnek lenni, az elmúlás, az, hogy valaki kedveskedik a haldokló társának, ott a bunkóság volt a lényeg oda-vissza.
A kritikát szívesen (illetve nem, mert senki nem szereti) fogadom, ha építő, és amúgy odavágó és igaz. De ha nem, ha olyanról szól, ami nem jogos, akkor naná, hogy az birizgálja az érzékeny kis lelkem.
Hihetetlen, hogy mennyire képtelen vagy elviselni a kritikát. Hisztérikus tagadásoddal csak rontasz a helyzeteden.
Az én szemszögemből annyi történt, hogy egy agyatlan vezérürü elkezdte, ti meg mentetek utána. Tetszik, nem tetszik, köztük voltál te is.
Elég lett volna annyit írnod ide, hogy bocs, nem volt okos dolog tőlem. Ennyi, és nem több. Lehetetlenség???
A többi "helyeslővel" pedig nem foglalkozom, velük kapcsolatban kár a szóért, úgyse értenék. De rólad többet tételeztem fel...
Még valami. Ha akarod magadra veszed, ha akarod nem. Úgy gondolom, hogy aki egyik posztban helyesli egy öregember agyonütését, az ne jöjjön most ide érzelegni! Úgy gondolom, nincs erkölcsi alapja rá....
Az értelem meg ott kezdődne, hogy tudod kinek és mit írsz, meg mire, illetve azt gerinctelenezed le, akinél helyén való lenne. Ha vetettél volna egy pillantást a kiütős nagyi posztra, láthatnád, hogy sehol nem írtam, hogy jól tette, hogy kiütötte a nagyit, sőt, hogy ha meg is érdemelte, nem kellett volna. Illetve ezt sugalltam. Na jó, egyszer írtam, hogy nem is az ő nagyija, akkor miért ne? de utána írtam, hgoy viccet félretéve.
Na szóval, az első mondatod így már eleve egy csúsztatás, félrebeszélés, felesleges támadás, mert ilyet nem mondtam. (még a fejberugós videóknál is mindig odaírom, hogy ilyet ember nem tesz.) Max. azt, hogy nem mindenki szolgál rá alapból a tiszteletre. Erről szívesen elbeszélgetek továbbra is, hogy miért nem.
Szóval most akkor a gratulálásod a mélyrepülésemhez tárgytalannak veszem, tartogasd meg olyanoknak, akiket tényleg megillet. Nem görcsöltem, te görcsöltél, te írtad ide, ahol semmi helye nem volt, hogy aki a nagyit fejberúgná az itt mit szól, amikor a két sztorinak annyira van csak köze egymáshoz, hogy két fehér (esetleg kék) hajú néni szerepel a videón. Na akkor ki görcsöl? Csak nem az, aki egy témát előhúz egy másiknál is? Nem baj az se, csak akkor legyen annyi gerinced, hogy ne én rám vetítsed ki, illetve keresd meg azt, akinek szól.
Ha jól értettem, akkor az olyan öreget, akit nem szeretünk, mert tolakszik a pénztárnál, agyon kell ütni.
Ha így gondolod, csak gratulálni tudok a mélyrepülésedhez...
De valójában azt nem értem, mit görcsölsz rajta? Nincs annyi gerinced, hogy ide írjad, hogy tényleg nem kellett volna helyeselni? Ennyire nehéz beismerni, hogy tévedtél? Pedig az emberi nagyság itt kezdődik...
Eleve itt a bácsi nem azért szereti a nyanyát mert öreg, hanem mert a felesége, és mert szereti, és régóta. Ami itt a megható az az, hogy ennyi év után is. Nem összekeverendő az emberi kapcsolat, szeretet, szerelem, hosszú házasság, kitartás egymás mellett azzal, hogy tisztelni kell-e az öregeket. Valószínű a néni nem egy seggbelökdösős szivola, ezért is szereti a bácsi még mindig. Meg mert megszokta, de az már más kérdés.
Látod me raszista elnyomo vagyol, azé nem olvasod a (lelki)szegények hozászolásaikkat el mán na!!!44444
de ha magikat nem is tégedet bisztosan szégyelnek!!!!4444
1. Értem és megértem.
2. A halálunk roppant összetett téma. Ugye, az Idő Nagyúr (Isten leánykori neve) mindannyiunkat legyőz. Ezzel együtt magamnak nem hosszú életet szoktam kívánni, hanem könnyű, lehetőleg észrevétlen halált. Ne kelljen utolsó időmben - hónapok, hetek, napok? - megbánni még azt is, hogy egyáltalán a világra jöttem.
Az elengedés úgyszintén bonyolult. Egy közeli ismerősöm szakemberként foglalkozik e témával. De még így sem tudom, kinek rosszabb: aki elmegy, vagy annak, aki marad.
A hosszan tartó, kölcsönös szeretet pedig manapság, amikor az agresszív reakció mindennapos, nagyon megbecsülendő, és ahogy írtad, tiszteletre méltó dolog....