rendkívül komplikált kritériumrendszer alapján határozza meg a DSM4, hogy mi a kóros használat és mi a függőség.
A DSM4 meghatározása szerint, kóros használat (alkoholos abúzusról van szó) alkoholfogyasztás esetében akkor van, ha a következő 5 pont közül 1 vagy több teljesül, egy 12 hónapos periódus alatt:
- ha az alkohol használat arra vezet, hogy egy fontos kötelezettségének nem tesz eleget.
- visszatérően, fizikailag veszélyeztető helyzetet hoz létre rekurrensen, az-az visszatérő módon (vagy saját magát, vagy másokat)
- szociális vagy interperszonális problémákat okoz (pl sok a kötekedés odahaza a piálás következtében)
- alkoholfüggő jogi problémák (pl bevonták a jogsiját, stb)ű
- nem meríti ki az alkohol függőség kritériumát
Alkohol függőségről beszélünk a pszichopatológia (DSM4) szerint, ha három vagy több kritérium teljesül a következő hétből egy 12 hónapos perióduson belül:
- tolerancia (alkohol toleranciáról beszélünk ebben az esetben, többet kell pl innia ahhoz, hogy ugyan annyira berúgjon)
- megvonási tünetek (reszketés, amely alkohol bevitelekor elmúlik, fokozott izzadás és kipirulás, amely alkohol bevitelekor elmúlik, stb stb)
- egyre többet iszik, és egyre hosszabb ideig tartóan
- megpróbálja abbahagyni vagy csökkenteni, de nem megy
- egyre több idő fordítódik hogy beszerezze az alkoholt, vagy rekuperálódjon (helyrejöjjön) a használatból (alkohol esetében általában az utóbbi a domináns)
- fontos aktivitásokat felad az alkohol érdekében (pl szabad délutánján nem a gyerekkel foglalkozik, hanem elmegy a kocsmába)
- változatlanul fogyaszt, bár tudja, hogy milyen problémával jár
A függőség az nem a mennyiségről szól, hanem adott mennyiségnek az elvonásáról.
Teljesen mindegy hogy naponta egy gyűszűnyit vagy 10 litert iszik meg valaki, akkor lesz alkoholista ha a megvonás után lelki hiányt érez. Igaz ez pl az ujjrágásra, telefonhátlap csesztetésre, drogra, szerencsejátékra és mindenre. De 3 deci bor napi elfogyasztása után a megvonásnak valószínű nincsenek tünetei és nehéz lenne alkoholistának kikiáltani egy rendszeres fogyasztót.
Szegény nagyanyám, nyugodjon békében, nem tudta, hogy alkoholista, mert minden ebéd után megivott egy jó pohár (legtöbbször saját) bort. Mondjuk ő csak 91 éves volt mikor meghalt.
A WHO definíciója szerint alkoholistának tekinthető az az egyén, aki heti rendszerességgel legalább két alkalommal elfogyaszt egy egység alkoholt. Ergo a 3 decivel napi szinten már fixen alkesz az illető.
Doktor mondja a betegnek:
- Van egy rossz, meg egy jó hírem. Melyikkel kezdjem?
- Jaj! ... a rosszal.
- Ki kell vegyük a jobb oldali tüdejét.
- És mi a jó?
- Nos, akkor el fog férni a mája. Akár, holtáig is.
Szeretem, amikor ilyen példákat kiragadnak és ezzel próbálnak érvelni bármi mellett is. Sajnos a statisztika egy makacs dolog és az esetek többségében bizony az alkoholistáknak rossz sors jut.