A másik sátor előtt volt a gyerekpofozós népi játék, a határban a négerhajtás, a vasútállomás mögött meg a zsidó-szélnekeresztés, a gyereksátorban meg a rőthajtépés.
Abban a világban, ahol állatokat nem szabad cirkuszban egrecíroztatni, ahol a mikulás ölébe nem ülhet a kisgyerek, ahol a gyereknek nem szabad kokit adni, ott, bár kicsit túl van lihegve a dolog, de ott egy ilyen jó népi szokást (amúgy el kéne már felejteni ezt a puszta- és parasztromantikát, mintha csak ebből állna a kultúránk) nem mutatunk be, nem tartunk, és ha már korbács virtuózok vagyunk, akkor a másik betyár fejéről csapjuk le az almát, vagy vagy vagy mondjuk a polgármestert ostorozzuk, mondván régi népi szokás a hatalmasokat elnáspángolni. Aztán bemutatjuk, hogy milyen ügyesek vagyunk, hát nem is fájt ez neki. VAGY legalább kussolna a betyár, és csak arról szólna, hogy kérek önként jelentkezőt. A csaj meg röhög. Vicces vicces, csak aggályos.
Legalábbis neked ennyi jött le belőle. Vagy csak vicceltél...? Akkor nem szóltam....