Vannak akik viszont szándékosan röhögnek. Két energiaaitalt hagytam a kocsi tetején. Kb középen. Alap hogy semmit sem teszek semmit a kocsi tetejére. Mégis megtettem. Az asszonynak meg be nem állt a szája. Így persze kiment a fejemből. Kiálltam a bevásárló központ parkolójából, körforgalom, 3 lámpa, ez eddig két kilométer, ( mind a 3 nál pirosat kaptam) majd az utolsó lámpa után hajcs. Ki a városból!!!! 60 felett fújta le a szél. Egy paraszt se tudott dudálni mögöttem. De ha kiverte volna a szélvédőjét.....
Azért vannak kivételek.
Rokon ismerősöm, szőke nő, egy reggel kézitáskáját feltette a kocsi tetejére, majd ottfelejtve elhajtott.
Aki megtalálta, beszólt a helyi rádióba, hogy nála van. Bejátszották a műsorba.
Végül visszakapta. Nem volt benne sok pénz, de az iratok... Meg akarta hálálni, de az illető nem fogadott el semmit.
Nagyon csalódott vagyok, amiért azt látom, hogy az emberek 85 százaléka tahó paraszt. Srác helyében megtartottam volna a tárcát és telcsit is. Régebben még én is lettem volna olyan hülye, hogy visszaadjam a történtek dacára. De már megtanított az élet.
Bem rakpart.
A mellettem a pirosnál megálló autó ajtaja odacsukta a női utas hosszú ruhájának jó részét. Eső, latyak, s szinte az aszfaltig ér.
Megpöccintem a dudust, semmi. Még egyszer. Erre az ifjú titán leereszti a jobboldali ablakot. Nem hagy szóhoz jutni, ordít, mint a fába szorult féreg:
- Szétkapom a szádat, te vén köcssög...
Vállat vontam, mentem tovább. Gondolom, az úticéljukat elérve rájött bizonyos összefüggésekre.
Vagy nem...