Az a német úriember semmire sem vette rá a krokodilt a kajával. Egyszerűen csak megetette, ezért nem volt éhes, ezért nem ette meg.. amíg meg nem éhezett újra..
Ha emlősről van szó, ezt el is hiszem. Volt még nagyon rég egy újságban egy cikk, miszerint egy német úriember krokodilt tartott otthon. Megvolt neki a hüllő már több mint húsz éve. Etetgette, szeretgette a kis házi kedvencét. Szóval azt gondolhatnánk ennyi idő alatt sikerült az úriembernek a vadállat házíasítása, hát nem. A kroki egyszer csak gondolt egyet, és megette a gazdáját. Miért? Mert felébredt benne az egyik ősi ösztön, az evés. Ahogy te írtad:
„Az állatokkal ez az egy amivel motiválhatóak és rávéhetetőek bármire: kaja.”
Amúgy a krokodil kibírja egy évig is kaja nélkül. :)
Le akartam írni, hogy a legtöbb esetben ez nem így van, de megsprólolok magamnak egy hosszú hozzászólást, inkább átadom a szót neked:
"Az állatokkal ez az egy amivel motiválhatóak és rávéhetetőek bármire: kaja."
vs
"és a megfelelő ponton való simivel kezes lett"
:D
Révén fogságban vannak ezért ki vannak szolgáltatva a gondozóiknak. Ha eleve ott születtek akkor nem is tudják milyen vadon élni. A gondozó neki a táplálék adó. Ha leharapja a fejét egyszer jól lakik aztán nem lesz aki kaját adjon neki és éhenhal. Amíg kisebbek voltak és nem tudtak volna harapni addig megtanulták ezt, hogy a gondozót nem bántjuk. Ha egy idegen ember csinálja ezt ott már beszélhetnénk arról, hogy idióta. A gondozó azért más tészta. Van nálam egy höri én vigyázok rá. Állítólag harapós, a gazdái szerint. Tejszínhabbal és a megfelelő ponton való simivel kezes lett pár nap alatt :) Megtanulta, hogy ha kaját akar nem harap meg. Az állatokkal ez az egy amivel motiválhatóak és rávéhetetőek bármire: kaja.
http://velvet.hu/sztori/travis090219/
A székelyeknek igazuk van: „...a medve nem játék.”