Jól dobolnak ezek a kissrácok, ünneplik meg csodálják őket, de sajnálatos, hogy sokan közülük ki fognak hullani, amint tinédzserkorba érnek, mikor mutálni kezd a karjuk. Főleg a japán gyerekeknek.
Imádom a dobosokat. Műfajtól függetlenül. Megjegyzem, hogy láttam már Kocsis Zoltánt (zongoraművész, karmester, etceterá) üstdobot kezelni (bumm-bumm) Szilveszterkor a Himnuszban.
Tényleg. Ha azt mondja a magyar tanárunk (s higyjünk neki): A szabad vers zamatát nem a rím, hanem a "gondolatritmus" adja meg, akkor én erre azt mondom, hogy a modern zene szíve-lelke a DOBOS.
Énekes, szaxofonos vehet levegőt, gitáros leengedheti egy, vagy mindkét kezét, de a ZENEKAR SZíVE (ott, hátul, amit eltakar a száraz jég köde, hova nem világít a lézerfény s tán "madár se jár"), dobog, dübörög. Nélküle nincs élet.
--------
bungle:
Nem megy a poszt, sajnos leszedték.
Ha lehet javasolnom, tedd fel helyébe az ifjú Houston-t (a "cila-küldte 6-ost"), még ha el is múlt 2 éves.