TréfaA múltszázad elején játszódó film a 40.-ik magyar filmszemlén a legjobb rendező díját nyerte el.
Egy egyházi iskola életébe tekinthetünk be, azokban az időkben amikor még a megaláztatás, és a verés elfogadott nevelési eszközök voltak. Személy szerint rám egy-egy ilyen témájú film nagyobb hatással van mint némely véres horror.
Történet: Egy kisvárosi, papok vezette felekezeti iskolában a hagyományok szellemében kezdődik a tanév. A gyerekeken ezen az őszön valami különös vadság vesz erőt, egymás után eszelik ki a bolondnál bolondabb tréfákat. A fiatal Weigl atya - a kollégiumba érkező új tornatanár - megütközik azon a liberális gondolkodásmódon, ahogy a tanárok többsége viszonyul a kamaszok szertelenségéhez. Zoltán atya, a hetedikesek osztályfőnöke is egyre kevésbé tud a körülötte zajló eseményekre figyelni. Öccsét, akit egy bokszmeccsen megsüketítettek, néhány hónapja rábeszélte egy bostoni műtétre. A testvére a jéghegynek ütköző Titanicon utazott az orvoshoz, de a hivatalos lista - megmenekültekről, halottakról - egyre késik. Az események egy napon döntő fordulatot vesznek.
Olyan gyönyörűen van felépítve az egész történet, hogy a vizuális sokkot amit kapunk, elméleti háttere miatt még érzékletesebben tudjuk feldolgozni.
A fő témát a gyerekek jelentik, és két ifjúnak, és egy gyereknek a története ez leginkább.
Hasonló mint a fehér szalag, csak ebben nem homályos utalásokat találunk a bűnre, hanem konkrét megjelenítései vannak.
Spoiler!!Spoiler!!Spoiler!!Spoiler!!
Felejthetetlen jelenet: Amikor Weigl atya egymással pofoztatja, két diákját, a másik, amikor a főszereplő gyermek (kb úgy 12 éves) kicsapás helyett, napi korbácsolásért könyörög, és persze a film vége, de ezt még spoiler után se írnám le. :)