Best of Izé

Patrick Dougherty installációi

Ismeretterjesztő rovatunk következik amihez a karfiol alatt lévő link adta az ihletet.
Első körben ismerjük meg az aranymetszés fogalmát:
"Az aranymetszés vagy aranyarány az arányosság egy törvénye, ami a természetben és művészetben is gyakran megjelenik, természetes egyensúlyt teremtve a szimmetria és aszimmetria között. Az aranymetszés arányait tartalmazó formák sokáig nagy esztétikai értékkel bírtak a nyugati kultúrákban, és máig alkalmazzák számos területen (például tipográfiában vagy fényképészetben). Az ókori pithagoreánusok (Pithagorasz és követői), akik szerint a valóság matematikai alapokon nyugszik, az aranymetszésben a létezés egy alap törvényét vélték felfedezni.

Aranymetszési arányok találhatók számos ókori épületeken, középkori és reneszánsz képzőművészeti alkotásokon, de ez az arány felismerhető például az emberi testen vagy csigák mészvázán is." Ugyanezt a szabályszerüséget a  matematikusok is próbálják  megfogni több módon, aminek legismertebb verziója a Fibonacci számok néven ismert sorozat:
"A sorozatot először 1150-ben írta le két indiai matematikus, Gopala és Hemacsa ndra, akik a szanszkrit költészet elméleti kérdéseit vizsgálva ütköztek egy összegre bontási problémába (hányféleképpen lehet rövid és hosszú szótagokkal kitölteni egy adott időtartamot, ha egy hosszú szótag két rövidnek felel meg?). Nyugaton tőlük függetlenül találta meg 1202-ben Fibonacci, aki Liber Abaci (Könyv az abakuszról) című művében egy képzeletbeli nyúlcsalád növekedését adta fel gyakorlófeladatként: hány pár nyúl lesz n hónap múlva, ha feltételezzük, hogy az első hónapban csak egyetlen újszülött nyúl-pár van; az újszülött nyúl-párok két hónap alatt válnak termékennyé; minden termékeny nyúl-pár minden hónapban egy újabb párt szül; és a nyulak örökké élnek? Kepler 1611-es könyvében, a The Six-Cornered Snowflake-ben újra felfedezte, és különféle természeti jelenségekkel hozta kapcsolatba."

Az első néhány Fibonacci szám: 0, 1, 1, 2, 3, 5, 8, 13, 21, 34, 55, 89, 144, 233, 377, 610, 987, 1597, 2584, 4181, 6765, 10946, 17711, 28657, 46368, 75025, 121393, 196418, 317811, 514229, 832040, 1346269, 2178309, 3524578, 5702887, 9227465, 14930352...


Forrás: wikipédia

FOLYADÉKOT SOHA NE MELEGÍTSÜNK 2 PERCNÉL TOVÁBB MIKROHULLÁMÚ SÜTŐBEN

„Egy 26 éves fiatalembernek kedve támadt egy csésze kávéra. Elővette a csészéjét, megtöltötte vízzel és (mint már annyiszor) a mikrohullámú sütőbe tette, hogy a víz megmelegedjen. Nem emlékszem már pontosan mennyi időre állította be az órát, de arra igen, hogy azt mondta fel akarta forralni a vizet. Amikor a beállított idő lejárt, kivette a csészét a mikróból, belenézett, és csodálkozva vette észre, hogy a víz nem forrt fel. Abban a pillanatban a csésze “robbant” és egész tartalma az arcába csapódott. A csésze még épségben volt mikor eldobta, tartalmát pedig a vízben felgyülemlett energia „robbantotta fel”. Az arca tele lett hólyagokkal, arcát 1. és 2. fokú égési sebek borítják, nagy a maradandó sebhelyek valószínűsége. Bal szemén akár a látása is sérülhetett. Kórházi tartózkodása idején a kezelőorvos elmondta, hogy ez, sajnos, elég gyakori eset és figyelmeztetett, hogy soha ne melegítsünk csak vizet a mikróban. Ha vizet szeretnénk melegíteni, valamit mindig tegyünk a csészébe, fapálcikát, teafiltert stb, ami a keletkező energiát elvezeti. Sokkal biztonságosabb azonban a vizet vízforralóban melegíteni.”

A General Electric válasza:

„Köszönjük a megkeresést. Örömmel állok rendelkezésükre. Az önökhöz beérkezett e-mail tartalma megfelel a valóságnak. Mikrózott vízben és egyéb folyadékokban nem mindig keletkeznek buborékok a forráspont elérésekor. Tulajdonképpen túlhevített állapotba kerülnek, és nem keletkeznek buborékok. A túlhevített folyadék akkor fog kiforrni a csészéből, amikor megmozdítjuk, vagy például kanalat vagy teafiltert helyezünk bele. Hogy ez ne történjen meg és megelőzzük az esetleges sérüléseket, soha ne melegítsünk csészében bármilyen folyadékot két percnél hosszabb ideig. Melegítés után hagyjuk a csészét még 30 másodpercig a mikróban állni  és csak azt követően vegyük ki és tegyünk bele kanalat vagy bármi mást.”

Egy technika tanár a következő magyarázatot fűzte az esethez:

„Köszönöm a mikrohullámú sütővel kapcsolatos figyelmeztetést. Nem az első eset, amellyel találkozom. Az oka egy túlhevítésként ismert jelenség. Vízmelegítés közben bármikor előfordulhat, különösen akkor, ha az edény, amelyben a vizet melegítjük új, vagy ha csak kis mennyiségű vizet melegítünk (fél csészénél kevesebbet). Az történik, hogy a víz gyorsabban melegszik föl, még mielőtt buborékok keletkezhetnének. Ha a csésze nagyon új, akkor nincsenek még rajta kisebb felületi karcolások, repedések,  amelyek a buborékok képződését elősegítenék. A felgyülemlett hőt elvezető buborékok hiányában a folyadék nem kezd forrni, hanem tovább melegszik, jóval saját forráspontja fölé. Amikor azután ilyen állapotban a csészét megmozdítjuk, vagy a folyadékot megkeverjük, rohamosan beindul a buborékképződés és kiszorítja a csészéből a forró folyadékot.”