Best of Izé

Ez a japán férfi egy parazitát húz ki a gyilkos darázsból
Nagyon perverz életmentő ötlet...

Érdekes elfoglaltság:
Garnélák parazitamentesítése

Jesszusom mi jöt ki belőle!!! :O

Lehet a hölgy is a Toxoplasma gondii parazita áldozata... ;)

Így uralják az agyadat a macskák 

Becslések szerint a Föld lakosságának 30 százaléka már el is kapta a toxoplazmózist. Az emberi viselkedést szintén képesek befolyásolni ezek a paraziták: például a fertőzöttek kellemesebbnek találják a macskák szagát, de a skizofrénia kialakulásának kockázatát is megnövelhetik.

„A kis és közepes vállalkozások ezrével mennek tönkre. A költségeik kitermelhetetlenek. A magánvállalkozók jó része is képtelen talpon maradni hiszen a bizonytalan gazdasági és jogi környezetben, a hatóságoktól zaklatva/bírságolva, hitel nélkül nem képes egyetlen hónapig sem életben maradni... Aki alkalmazottként dolgozik, az is retteg. Máról holnapra veszítheti el az állását...

Azt olvassuk, hogy számlagyár, adócsaló, feketén dolgoztató és általában az összes vállalkozó milliomos, népnyúzó parazita, aki a mi véres verítékünk... Lóf...t! A legtöbb vállalkozás nem ilyen, a legtöbb vállalkozó sem ilyen.”

Ti hogy látjátok? Tényleg ilyen rossz a helyzet?

„Megszülte” ikertestvérét a kétéves fiú.

A kínai kisfiú gyomrában élt tovább parazita ikertestvére, aki akkorára nőtt, hogy a gyereknek már légzési nehézségei is voltak. A műtéti úton eltávolított magzat már 20 centi széles volt, gerince és végtagjai teljesen kifejlődtek.

Cigányútra ment...

25 méteres féreg az emberi testben! Lehetetlen? Nem az!

Mai ismeretterjesztő rovatunkban a gubacs.

A gubacs növényi szövetekben kifejlődő rendellenes sejtszaporulat, illetve sejtméret-növekedés, amely valamilyen más élő szervezet (vírus, baktérium, fonalféreg, rovar, atka stb.) tevékenységének hatására jön létre. A gubacs a benne vagy rajta élősködőknek az időjárás és ellenség ellen védelmül, lakóhelyül, költőfészkül és táplálékul is szolgál.

Egy érdekes példa az ugráló gubacs.

Mai ismeretterjesztő rovatunkban: a Guinea- v. medinaféreg (Dracunculus medinensis), mely egy Afrikában honos parazita fonálféregfaj. A féreg lárvái a fertőzött víz fogyasztásával kerülnek be a szervezetbe, majd az emésztőrendszerben válnak ivaréretté. A megtermékenyített nőstények (melyek akár egy méteresre is megnőhetnek) a bőr alatti kötőszövetben húzzák meg magukat, majd a fertőzéstől számított egy év múlva megindulnak, és igen fájdalmas keléseket hoznak létre a bőr felszínén a lábszár vagy a lábfej tájékán. Amikor a delikvens a fájdalmat enyhítendő vízbe mártja a lábait, a nőstény féreg a kifakadt kelésen keresztül kidugja hátsó testvégét, hogy a szabadba engedje több ezer utódját. A kezelés egyetlen módja, ha ilyenkor az állat végét megcsípik, felszúrják egy hegyes pálcikára, majd csavarnak rajta egy egészen kicsit, óvatosan, nehogy a kötőszöveti rostokra felcsavarodott féreg nagyobbik része bennszakadjon. Majd a következő napon tovább tekernek rajta, és így tovább heteken át. Ez a procedúra rendkívül fájdalmas (a féreg latin neve, a Dracunculus is arra utal, hogy ez olyan érzés, mintha egy sárkány tüze égetné az embert vagy egy tüzes kígyó tekeregne a bőre alatt), és akár egy hónapig is eltarthat, mire teljesen sikerül megszabadulni az állattól. Ezt a fajta kezelésmódot egyébként már az ókortól kezdve alkalmazzák, és egyes elképzelések szerint a gyógyszertárakon vagy a WHO logóján látható közismert, a gyógyítást szimbolizáló jelkép sem az Aszklépiosz botjára tekeredő kígyót, hanem sokkal inkább a pálcikára felcsavart medinaférget ábrázolja.

Zombik márpedig léteznek...

...legalábbis az állatvilágban, ahol nem ritka hogy az élősködők teljesen átveszik gazdájuk fölött az irányítást, a szó szoros értelmében élőhalottakká változtatva azokat. És hogy miért jó ez nekik? A parazita célja ezzel legtöbbször vagy az, hogy a kiszolgáltatott gazdát felhasználja utódai túlélésének maximalizálásában (pl. azok zombi-testőreként vagy dajkájaként), vagy hogy a gazda viselkedését olyan irányban befolyásolja, hogy azt könnyebben találhassa meg és fogyaszthassa el a soron következő, ún. végleges gazda, amiben aztán a parazita kifejlődhet és ivaréretté válhat. Az alábbiakban erről láthattok egy remek kis összeállítást (bungle ajánlásával ;) ), kezdve a hangya-agyevő púposlegyektől, a csótányok menekülési reflexét kikapcsoló Ampulex-darazsakon és a hím tarisznyarákokból „transzvesztitát” csináló kacslábú rákokon át a személyes kedvencemig, a Leucochloridium paradoxum nevű laposféregig, amelynek lárvái csigák tapogatójában telepszenek meg, és színes, húsos, pulzáló kis „szarvacskákká” változtatják azokat, így tévén kívánatossá a csigákat a madarak számára, amelyek beleiben aztán a lárvák felcseperedhetnek.

Ez mi ez?

Tudtad, hogy annyi élőlény él a testeden, mint amennyi ember a Földön?

Ha eddig nem tudtad, mi hiányzik az asztalodról...