Best of Izé

Az a bizonyos személyes tér...

Nem sok animált infografika tudja úgy ránk hozni a frászt, mint 100 év globális felmelegedése 35 másodpercbe zsúfolva

Pelle Cass, bostoni fotós, egyetlen fotóba zsúfolta a többórás sporteseményeket

Dimension 404

Sci-fi sorozat a Hulu-tól, amibe annyi sci-fi elemet zsúfoltak be, amennyit csak tudtak.

Sok jó orosz kis helyen is elfér

Szentté avatták Teréz anyát 

De vajon tényleg olyan nagy „szent” volt vagy a XX. századi történelem egyik legnagyobb svindlije?

A következőket olvastam róla ma egy ismerősöm üzenőfalán: 
„Nagyjából az ellenkező igaz ahhoz képest, ami a közvéleményben él róla. Megszámolatlanul folytak be a dollármilliók szervezetéhez, a Szeretet misszionáriusaihoz, és aztán a pénz nagy része nyomtalanul el is tűnt, nagyjából 10 százalékát fordították csak jótékonysági célokra, szűkmarkúan bántak a pénzzel, ha a szegényeken kellett segíteni. Sok beszámolót lehet találni arról, hogy az indiai természeti és ipari katasztrófák áldozatainak anyagilag nem segítettek semmit, csak imát és ócska Szűz Mária medálokat osztogattak. Nem csak kétes csatornákon keresztül tűnt el a rengeteg pénz, a bevételi források között is volt erőteljesen megkérdőjelezhető. Teréz kimondottan jó barátságban volt például Papa Doc-kal, a véreskezű diktátorral. Kapott Teréz milliókat egy hírhedt csalótól is, és hiába írt egy ügyész levelet, kérve, hogy juttassák vissza a kisemberek megtakarításainak kifosztásából származó adományt, még csak válaszra sem méltatta. Sokan hiszik azt, hogy Teréz anya kórházakat tartott fent a legszegényebbeknek, de a valóság ennél sokkal durvább. Ezekre az intézményekre sokkal jobb kifejezés a halálgyár, amikhez képest a leglepukkantabb magyar állami kórházak is svájci luxusklinikának számítanak. Zsúfoltságban, elképesztő higiéniai körülmények között, a legalapvetőbb, minimális orvosi segítségnyújtástól is megfosztva, legfeljebb egy-egy aszpirint kapva tengették az életüket az ott szenvedő betegek. Nagyon sok odalátogató orvos és önkéntes fejezte ki a felháborodását az embertelen állapotok miatt. A Nirmal Hriday nevezetű otthon volt Teréz legkedvesebb intézete, mivel ezt alapította először. Közel 50 év alatt bő nyolcvanezer embert fogadtak itt, és ebből harmincötezer nem is hagyta el élve a házat. Nem csak azért, mert fertőtlenítés nélkül használták fel újra és újra a tűket a betegek között, amíg teljesen el nem kopott a hegyük. Nem csak azért, mert lejárt szavatosságú gyógyszereket használtak. Nem csak azért, mert érzéstelenítés nélkül amputáltak. Nem csak azért, mert a rák végső állapotának iszonyu fájdalmait átélő emberek problémáját úgy oldották meg, hogy odakötözték az ágyaikhoz. És nem csak azért, mert a képzetlen misszionáriusok által kezelt betegek között volt olyan, aki csak azért halt meg, mert rosszul etették, és egyszerűen megfulladt. Hanem azért, mert nem a gyógyítás volt a lényeg, hanem az, hogy az emberek szenvedjenek. Na és persze hogy a más vallásúakat életük utolsó órájában akaratuk ellenére megkereszteljék.

Ez a legszomorúbb és legfelháborítóbb az egészben, hogy Teréz milliárdjaiból bőven futotta volna akár indiai mértékkel ultramodern kórházakra is, de legalábbis sok, viszonylag jól felkészült otthonra. Ő mégis inkább százszámra hozta létre ezeket a szenvedésgyárakat. És miért? Emberi ésszel szinte felfoghatatlan, de ez a végletekig fanatikus, még ortodox katolikus körökben is ultra-dogmatikusnak számító, minden evilági szenvedésre érzéketlen, totális valláskárosult elmebeteg nő ebben lelte örömét. Megkérdezték persze őt az intézeteire jellemző embertelen állapotokról, és a válasza mindig ugyanaz volt. A szenvedés áldás és gyönyörű, és minél több a szenvedés, annál jobb az egész világnak. Ugyanis így mindenki, aki elveszti minden evilági reményét, átérezheti Jézus szenvedését a Golgotán. Ez a nő azért okozott évtizedeken keresztül elképesztő mennyiségű szenvedést emberek tízezreinek, hogy azok úgymond lelkileg megtisztulhassanak a képzelt megváltója szenvedését minél mélyebben átélve. Ezt nem én találom ki, könnyű keresni olyan interjúkat tőle, ahol nyíltan beszél a szenvedésmániájáról. Persze amikor neki volt szüksége kórházi ellátásra, akkor nem feküdt be a szerencsétlen haldoklók közé valamelyik saját, kalkuttai halálgyárába, inkább magánrepülőgépen utazott kaliforniai luxusklinikákba. 

Teréz a valaha élt egyik legkegyetlenebb és legperverzebb rohadék volt, egyszerűen nincsenek szavak rá, amit ez a szipirtyó művelt. Jellemző módon még a Nobel-díja elfogadásakor is arról papolt, hogy a legnagyobb veszély, ami a világbékét fenyegeti, az nem a világméretű fegyverkezés, nem az éhínségek, nem a terrorizmus, nem a túlnépesedés, nem a természeti katasztrófák, hanem az abortusz és a fogamzásgátlás. Még akkor is, ha háborúkban ezerszámra megerőszakolt nőkről volt szó, mert természetesen ilyen esetben is kampányolt ellene.”

Alagútszerű busz koncepciójával készül kína áthidalni a zsúfolt utak okozta problémát a tömegközlekedésben

Sok jó ember kis helyen is elfér ;)

Tajvani motoros találkozó ;)

Lakótelep egy iráni faluban ;)

Apokaliptikus képek a világ nagyvárosaiból 

Lucie és Simon Csendes világ című fotósorozata javarészt olyan helyeken és időpontokban készült, amik ilyenkor zsúfolásig teltek élettel. New York, Párizs, Peking terei, sugárútjai a képeken mégis egy kipusztult világot idéznek.

Apokaliptikus képek a világ nagyvárosaiból 

Lucie és Simon Csendes világ című fotósorozata javarészt olyan helyeken és időpontokban készült, amik ilyenkor zsúfolásig teltek élettel. New York, Párizs, Peking terei, sugárútjai a képeken mégis egy kipusztult világot idéznek. A három évig készült sorozatot különböző fotográfiai technikákkal hozta létre a munkáiban rendszeresen a valóság és a fantasy határán mozgó francia-német szerzőpáros. Céljuk a zsúfolt utcaképek elnéptelenítése volt. Egyrészt a 19. századi fotográfiát idéző hosszú expozíciós időket használtak. Egy-egy fotó expozíciója több óráig tartott. Ezalatt minden mozgó és mozgatható dolog eltűnt a képről. Ehhez az asztrofotográfusok által is használt sötét szűrőt használtak, hogy megóvják a képeket a kiégéstől. Másrészről az elkészült fotókat számítógépes programokkal hetekig tökéletesítették, hogy azok, egy kattintással készült csendélet illuzióját keltsék. Végül minden képre utólag felkerült az ember is.

8 zsúfolt sziget

Milliós bírság az ablakba tett virágcserépért

"Virágok és lábtörlők miatt is büntethetnek. Mondván ezekben megbotolhat a tűzoltó, vagy beverheti a fejét – mesélte Szilágyi, aki hozzátette: egy kicsi kaspóban elhelyezett, ökölnyi kaktuszt is „felszámoltak nekik”, noha az semmiképp sem „akadályozza a tűzoltót az esetleges mentésben”."

A küszöböt is bontsuk fel, és a bútorokat is pakoljuk ki? Vagy mit csinál a tűzoltó, akinek egy lábtörlő is "váratlan akadály" mondjuk egy zsúfolt épületben, ami beomlott?

Reisz Gábor Valakinek a valamije című filmjének főszereplője Vincent, a nemtörődöm francia fiú. Magyarországra utazik, hogy fölszámolja sohanem látott rokonának otthonát. A porlepte tárgyakkal és bútorokkal zsúfolt lakásban nemcsak mások múltjával, de saját jelenével is szembesül.

A Nagaszakitól 15 km-re délnyugatra fekvő Hashima-sziget valaha a legsűrűbben lakott hely volt az egész világon: a szörnyű körülmények közé zsúfolt emberek - főleg kínai és koreai hadifoglyok, akik szenet bányásztak - lakónegyedében 139,100 fő/km2 volt a laksűrűség. A mára lakatlanná vált, szellemszigetnek is nevezett Hashimába tilos a belépés.

Az itt látható, 2002-ben készített dokumentumfilmben a sziget egyik túlélőjét, Dotokou-t kísérik el a szigetre.

Edge of Darkness

Az Edge of Darkness lenne a 2002 óta komolyabb filmszerepet nem játszó Mel Gibson nagy visszatérőfilmje, amely egyben arra is lehetőséget adhatna, hogy Hollywood túllépjen a sztár 2006-os részeg balhéján. A két és félperces előzetes alapján ez a film nagyszerűségével aligha lesz képes bármit feledtetni. Közben végig azon töprengtem, a klip rendezője vajon fogadást kötött-e valakivel, hogy sikerül minden eddiginél több közhelyet zsúfolnia az ízelítőbe. Olyan mondatok hangzanak el, mint, hogy "isten hozott a pokolban" vagy "én vagyok a fickó, akinek nincs vesztenivalója", de a legjobb: "el kell döntened, hogy te lógsz a kereszten vagy te vered be a szögeket". Ezek az ócska mondatok elég furcsák, tekintve, hogy a filmet az Oscar-díjas William Monahan (A tégla) és Andrew Bovell (Lantana) írta, a rendező pedig Martin Campbell (Casino Royale). A film Campbell azonos című 1985-ös minisorozatán alapul, amelyben egy nyomozó lányát meggyilkolják, és amikor az apa elkezdi felgöngyölíteni az ügyet, rájön, hogy szövevényes politikai ügy áll a háttérben. Egy hatórás sorozat kétórás filmmé alakítása közben óhatatlanul sok részlet elvész, de ha hihetünk az előzetesnek, a tömörítés most sokkal kevésbé sikerült, mint A dolgok állása esetében. Az sem annyira bíztató, hogy a szerepet, amit eredetileg Robert De Niro játszott volna a filmben, (az amúgy remek) Ray Winstone vette át. Az Edge of Darkness-t az USA-ban január 29.-én mutatják be, hazai premierről még nem tudunk. Igazából hivatalos oldalt nem találtam.

Most akkor volt holokauszt vagy nem? Richard Williamson katolikus püspök állítása szerint nem voltak gázkamrák:

"Fred Leuchter szakértője volt a gázkamráknak.. Három gázkamrát tervezett az Egyesült Államok 50 államából háromnak, kivégzések céljából. Tehát tudta, miről van szó, és ő megvizsgálta a feltételezett Birkaneu-Auschwitzi gázkamrák maradványait az 1980-as években. A határozott véleménye az volt, hogy kizárt, hogy ezek az építmények valaha is emberek tömeges elgázosítására szolgáltak volna. Mert tudja a ciángáz nagyon veszélyes. Tegyük föl, hogy háromszáz embert elgázosítunk, akik egy kamrába vannak zsúfolva, s ruhát viselnek, már ha föltesszük, hogy ruhát viselnek; nagyon veszélyes kihúzni a holttesteket; akár egyetlen leheletnyi, mondjuk ruha alatt megrekedt mérges gáz megölheti az illetőt. Ahhoz, hogy be tudjunk jutni a kamrába, el kell távolítani a gázt a kamrából. Ehhez egy magas kéményre van szükség, ugyanis ha a kémény alacsony, a gáz visszaereszkedik az épület körül állókra és megöli őket. Elfelejtettem, milyen magasnak kell lennie, de ha volt ilyen, a kéménynek a nap jelentős részében hosszú árnyékot kellett volna vetnie, ám a szövetséges légi-felvételeken sosem lehetett látni ilyen árnyékot, sem kéményt. Ami Fred Leuchter számára a bizonyosságot adta, az a gázkamrák fölépítése. Megnézte az ajtókat, melyeknek tökéletesen légzáró képességűnek kell lenniük, különben a gáz kiszabadult volna, és megölte volna a kint lévőket. Az ajtók, amiket Auschwitzban mutogatnak a turistáknak, azok a legkisebb mértékben sem légmentesen zárhatóak."

Zsúfolt a nap? Jön a front? Hétfő van?

Tippek fejfájás ellen!

Hirdetés

Megnyílik Budapest legolcsóbb strandja

Reméljük azért nem lesz annyira zsúfolt, mint ez a kínai... ;)