Kérem szépen, otthon sem steril környezetben főzünk, és biza én is megszagolom az egyhetes húst, és ha nem büdös megcsinálom simán. Amúgy meg a téma örök, mindig is voltak ilyen hírek, meg legendák, meg hogy, hogyan készülnek a kaják. Meg a párizsi! az a másik nagy örök téma. De amúgy meg nem mindegy? én mindig úgy voltam vele, hogy bemegyek, megeszem, kijövök, és ha nincs bajom, jó volt. Persze dühítő valahol, hogy sok ezret fizet az ember a szarért adott esetben, de hát nem kell étterembe menni, lehet otthon is enni és főzni. Ja az fárasztó.
Ahol én dolgozom, ott sem a kaján spórolnak, nincs sumákság, jó a konyha. De stiklik nélkül valószínűleg nehezen, vagy egyáltalán nem lehetne üzemeltetni a helyet.
Úgy, ahogy mondod. 12 év alatt 4 neves étteremnél(InterContinental, Le Meridien, Király Étterem, Mátyás Pince) is dolgoztam, nyáron több fesztiválon és vízparti vendéglátóegységnél. Kivétel nélkül mindegyik helyen ment az okoskodás, legjobban a húsokkal. Ellenőrzés?! Na hagyjuk már. :D
Akit ellenőriznek és/vagy büntetnek, az vagy nem eleget oszt vissza vagy nem jó helyre. Még nem olvastam a könyvet, de örülök, hogy a cikkben csak az "enyhébb" trükköket említették. Mert ez csak a jéghegy csúcsa. Persze vannak vállalkozások, akik megpróbálnak tisztességesen játszani, de idővel ők is beállnak a sorba vagy lehúzzák a rolót. Nincs mit csodálkozni ezen. Magyarországon így működik a kereskedelem és a szolgáltatóipar. Kis ráfordítással hatalmas haszon elérése a cél, lehetőleg pillanatok alatt, ha kell törvénytelen, tisztességtelen eszközökkel. Ez így volt évtizedekkel ezelőtt is, a kommunizmusban, és a jövőben sem lesz nagy változás.
Én már évek óta csak az otthon elkészített ételekben bízom, bár az alapanyagok így is kétségesek.
Ahol én dolgoztam oda bármikor visszamennék enni és akkoriban is nyugodt szívvel ebédeltem, mert tudtam, hogy minőségi alapanyagokból jó szakács készíti el az ételt. Rengeteg visszajáró vendégünk volt és szinte mindenki meg volt elégedve.
A szocializmusban volt divat minden utolsó fillért kifacsarni a vendégekből. A zimmer feri film is erről szólt.
Az üdülőkonyhákból én is hallottam szép dolgokat. Pl.: a diót ellepték a bogarak, molyok vagy valami. Befújták chemotox-szal, megmosták és ment is a süteménybe. 1-2 gyerek rosszul lett, de ráfogták, hogy valahol máshol evett valamit. De ezek azért a 80as években voltak. Ezeket a dolgokat azok örökítették át, akik akkor is nagyban művelték az ipart.
Ez is csak egy sikerhajhász könyv. Na most megírja az igazat felkiáltással.
Én dolgoztam balcsin pár étteremben és a leírtakból semmivel se találkoztam. Romlott hús? Olyan gyakran voltak ellenőrzések, hogy mindennek patentnek és tisztának kellett lennie a konyhában, akkor pont a romlott hússal szórakoztak volna? Lehet van 1-2 ilyen hely, de szerintem már rég elmúltak azok az idők, hogy ilyeneket meg lehessen csinálni.
Kb olyan ez a könyv mint a teszkós. Annál is kitalált az író jópár jólhangzó történetet és ebből gazdagodott meg. Most ez is ugyanerre megy rá. A következő meg majd a benzikutasok tevékenykedéséről fog szólni, majd a pékek jönnek, aztán az asztalosok és a többi.
Az autószervizeket és a kereskedőket nem sajnálnám, ott megy talán a legtöbb átverés.
Aki azt hiszi, hogy a szélesebb értelemben vett vendéglátás valaha is más volt (vagy lesz), annak a vallásosok mennyországba vetett hitével egyenértékű lelki naivitás borított jótékony fátylat a józan értelmére. Engem csupán az bosszant, hogy amíg 50 fillér volt a strandon a palacsinta, addig nem éreztem magam olyan mértékben átverve azzal, hogy kispórolták belőle az "anyagot", mint mostanság, amikor a "streetfood" (örök hála érte, mert így legalább a szövegszűrő nem csillagozza ki azt, hogy SZAR - de egyébként teljesen egyetértek brandboy hozzászólásával) matricával kínált kuriózumszámba menő, egyébként uszkve 1,1-1,4 répászsömle egyenértékes ételek ára olyan árszínvonalat ért el, ami alapján egy ún. magyar átlag nettó fizetés éppen csak a napi 3-szori étkezést fedezi... na ekkor jöttem rá arra, hogy Dániel Zoltán fizetett rendőrspicli. Uff!
http://www.bunicomic.com/comic/buni-526/