Az 5 éves dél-koreai kislány, Yoo Ye Eun születése óta vak, és ugyan nem tökéletes a zongorajátéka (soha nem vett zongoraleckéket, magától tanult meg hallás után játszani), az előadás megragadó.
A sztori hasonló. Csak három öregember, akik zenélnek, az egyik pár hétre rá már halott. Az egyiket ünneplik, és az, h így együtt ülhetnek ott, már elég jó lehet nekik. A közönség sztem ilyenkor már nem érdekli őket, se a kíséretet adó zenekar. Csak ők. De ez sóműsor. Ez az amcsi jellegű körítés mindig kivágja nálam a biztosítékot, nagyon más kultúra. Én csak ülnék ott, és lesnék, mint egy répa. Egy boldog répa.
http://www.youtube.com/watch?v=7sXGT0WhFnU
Érdemes Nelson arcát figyelni. Neki van épp szülinapja. És a szöveget. Amit meg a dallal együtt Russell írt. Ennyi. Jó mulatást! :-)